Még a harmadik világháború sem használna

Az emberiség már túlnőtt azon a ponton, amikor még születésszabályozással csökkenteni tudtuk volna a környezetterhelésünket. Egy új vizsgálat szerint a nagy katasztrófák sem lennének hasznosak ebből a szempontból.

Egyszerűen túl sokan vagyunk a Földnek. Évtizedes távlatban népességszabályozással nem lehetne az emberiség létszámát a fenntartható szintre csökkenteni, és ebből a szempontból hiábavalók a járványok és akár egy újabb világháború is. Ez a következtetése annak a vizsgálatnak, amelyet az Adelaide-i és a Tasmániai Egyetem föld- és környezettudományi intézetének két kutatója végzett el. Az erről szóló tanulmányt az USA tudományos akadémiájának folyóirata, a PNAS közölte.

Corey J. A. Bradshaw és Barry W. Brook abból indult ki, hogy a népességrobbanás miatt egyre nagyobb kérdés, hogy az emberiség milyen mértékben veszi igénybe a Föld erőforrásait. A szokványos válasz erre rendszerint az, hogy születésszabályozással állítsuk meg a demográfiai robbanást, így növelve annak az esélyét, hogy mondjuk 2100-ban az emberiség a jelenleginél nagyobb hányada juthatosson megfelelő táplálékhoz, megfelelő minőségű ivóvízhez.

Óriási a tömeg

Forrás: Photononstop/Philippe Lissac / Godong

Az ausztráliai kutatók elemzéséből az derül ki, hogy még a drasztikus intézkedéseknek és a tragikus fordulatoknak sem lenne lényegi hatása a népességnövekedésre. Ha világszerte minden családban csak egy gyermek születne, 2100-ban az emberiség létszáma nem csökkenne számottevően a mostani több mint 7,2 milliárd fős létszámhoz képest (az amerikai népszámlálási hivatal, a USCB becslése). A népességet nem csökkentenék érdemben nagy katasztrófák sem.

Hogyan jutottak erre a következtetésre az ausztrál kutatók? Bradshaw és Brook kilenc modellszámítás során vizsgálta a népesség alakulását 2100-ig. Az adatokat az Egészségügyi Világszervezet és a USCB szolgáltatta. A modellekben szerepelt egy újabb világháború, egy klímakatasztrófa és egy új világjárvány hatása is.

Fölösleges katasztrófa-forgatókönyvekben reménykedni

A számítások azt mutatták, hogy lényegi változást egyik sem okozna. Ha például az egész világra kiterjesztenék Kína sokszor kifogásolt „kötelező egykézés” népességpolitikáját, az emberiség létszáma akkor is 5-10 milliárd fő között mozogna az évszázad végére. Ha világjárvány vagy egyéb jelentős katasztrófa következne be, és kétmilliárd ember meghalna, a világ népessége továbbra is 8,5 milliárd fő körül alakulna 2100-ban. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha az évszázad közepén kitörne és ugyanennyi áldozattal járna a harmadik világháború.

Hongkong a világ egyik legsűrűbben lakott térsége, ahol 6480 fő él egy négyzetkilométeren (Budapesten 3305,2 fő a népsűrűség) Forrás: hemis.fr/Degas Jean-Pierre

„Az emberiség létszáma egyszerűen már olyannyira magas, hogy túlhaladtunk azon a ponton, amikor még a népességszabályozás könnyen megoldható lett volna. Ezt hívjuk demográfiai fordulópontnak” – mondta Corey Bradshaw a BBC-nek. „Most már drákói intézkedésekkel sem lehet feltartóztatni a népességnövekedést, amennyiben évszázados, és nem csak évtizedes távlatokban gondolkodunk.”

Még ötmilliárd fő

Ráadásul nem valószínű, hogy a népességnövekedés még ebben az évszázadban leállna, könnyen lehet, hogy 2100-ban már 12 milliárdan leszünk. Ez az eredménye egy 2014 szeptemberében, a Science folyóiratban közölt kutatásnak, amelyet egy tizennégy tagú, statisztikusokból, demográfusokból álló csoport végzett. Az elemzők a washingtoni, a coloradói és a szingapúri egyetemen, valamint az ENSZ-ben dolgoznak.

Ha még több milliárd embernek lesz szüksége lakásra, vízre és táplálékra, akkor további erdőket kell kivágni, legelőt, szántót létesítve a helyükön, fokozódik a városiasodás, nő a légszennyezés, nő a klímaváltozás kockázata, valamint még rosszabb helyzetbe kerülnek a természetes élőhelyek.

Szerény életmód

Az összképet tovább bonyolítja, hogy miközben az egy főre számított szaporulat több évtizede csökken, addig az emberiség létszáma nő, azzal együtt pedig a környezetterhelés is. Miért? Mert az életszínvonal és a fogyasztás számos országban többé-kevésbé folyamatosan emelkedik. Tehát hiába születik átlagosan kevesebb gyermek egy családban, ha a mi és gyermekeink többet fogyasztunk, mint déd- vagy nagyszüleink.

Bradshaw és Brook szerint végső soron nem fölösleges minél többeket gondos családtervezésre tanítani, mert a népességnövekedés leállása hosszú távon jótékony hatást gyakorol az emberiség létszámára, és csökkenti a környezetterhelésünket. Ez viszont csak évszázados távlatban következik be.

„Az unokáink unokáinak unokái valószínűleg végül jól fognak járni egy ilyen intézkedés nyomán, de a most élők nem”

– mondta Barry Brook a BBC-nek. Bradshaw szerint kutatásukból az következik, hogy inkább a fogyasztás visszafogására kellene odafigyelnünk és meg kell találni a módját az állat- és növényfajok, ökoszisztémák megóvásának. Vagyis a környezetterhelést kellene csökkenteni nem csak innovatív technológiákkal, hanem társadalomszervezéssel is.