A nyár véget ért, és lassan az őszt is magunk mögött hagyjuk, már csak egy karnyújtásnyira van a zord téli időjárás. Emiatt ideiglenesen természetesen sokan feladják kedvenc szabadtéri hobbijaikat, és inkább a jó meleg szobába vonulnak vissza átvészelni a hideget.
Október utolsó meleg hétvégéjén azonban hatalmas fogásra lettünk figyelmesek a III. kerületi Római-parton.
Egy férfi igazán szerencsés volt. Méretes süllő akadt a horgára. Nem voltunk restek, a partról leszaladtunk hozzá a stégre, és engedélyt kértünk néhány fotó készítésére. A horgász szívesen pózolt, mi pedig elmerengtünk azon, hogy 30 éve ezen a partszakaszon jó ha 10 centis halacskákat fogtak a damiláztatók.
Süllő (Sander lucioperca)
Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj, de másfelé is betelepítették. A Kárpát-medence vizeiben őshonos, a nem túlságosan gyors folyószakaszokat és a jó oxigénellátottságú, szennyezésektől mentes állóvizeket kedveli.
Az említett halfaj felbukkanása azért is nevezhető szerencsésnek, mert kedveli a tiszta vizeket. Egyre gyakrabban hallani ugyanis, hogy tisztul a Duna vize, és ez különösen a folyó budapesti szakaszán számít látványosnak.
A kedvező tendenciát a horgászok is megerősítik.
Amióta a csepeli központi szennyvíztisztító megépült, a Duna fantasztikus,
ha nyáron beleállok a vízbe, simán látom a lábfejemet” – mondta Könye Géza horgász, akinek már többéves tapasztalata van a Duna békásmegyeri részéről, de a folyam több fővárosi szakaszán is megfordult az utóbbi időben.
Könye Géza tapasztalatai szerint a Duna állapotának javulása több halfajt is visszacsábított. "Visszatért a selymes durbincs, a magyar bucó, és a leánykoncérnak is igen szép állománya van, hatalmas, két kiló körüli példányokat szoktunk fogni" – mondta a horgász. Szerinte a harcsa, a csuka, a keszegfélék és a márna is egyre gyakrabban horogra akad.
A legérdekesebb megfigyelés, hogy a víz tisztulása hatással van a halak viselkedésére.
"Amióta letisztult a víz, rengeteg horgász panaszkodik, hogy kevés a hal, de ez nem igaz. Egyszerűen arról van szó, hogy sokan eddig ott horgásztak, ahol a fekália feldúsult. Most viszont, hogy tisztább a víz, már nem egy helyre koncentrálódnak a halak” – mondta Könye Géza.
Az ilyen szennyezettebb területek tápanyagban gazdag környezetet teremtettek a halak számára, ami természetszerűleg vonzotta őket. Ennek az állapotnak a megszűnése miatt viszont jobban szétszóródtak a kopoltyúsok, nehezebb megkeresni őket. Cserébe viszont sokkal ízletesebb a húsuk.
A 80-as évek végén, 90-es évek elején gyakorlatilag ehetetlen volt a hal. Most viszont finom, semmi baja nincs.”
A horgász elmondta, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkannak fel invazív, vagyis idegenhonos fajok, különösen egyes gébfélék (Kessler-géb, kerekfejű géb) jelenléte vált tömegessé.
"Négy-öt évvel ezelőtt szinte lehetetlen volt horgászni tőlük, most azonban, ahogy nézem, a ragadozók ráálltak ezekre a fajokra, úgyhogy a számuk természetesen szabályozódik" – mondta Könye Géza, aki szerint a betolakodók meglehetősen trükkösen jutottak a Duna hazai részébe:
a tengeri torkolat környékéről érkező nagyobb nemzetközi hajók megfelelő zugaiban bújtak meg.
Érdekesség, hogy a horgász szerint három-négy éve egyre több hód jelenik meg a fővárosban, a Duna környékén. "Békásmegyer és Budakalász között legalább négyet számoltam össze" – mondta Könye.
Nemcsak a horgászok mesélnek pozitív tapasztalatokról, hanem a Dunát kutató szakemberek is. Erős Tibor, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa is arról számolt be, hogy a Duna vízminősége javult, ami az élővilág állapotán tükröződik a legjobban.
Bizonyos halfajok azonban nem mindig jó indikátorai a víz minőségének. A kutató szerint a süllő a Duna római-parti szakaszán is előfordult már korábban, és bár viszonylag érzékeny faj,
jelenlétéből nem lehet messzemenő következtetést levonni,
hiszen korábban is relatíve gyakori ragadozónak számított a folyamban.
Emiatt más élőlénycsoportokat – például algákat, makroszkopikus vízi gerinctelen szervezeteket és halakat – is vizsgálni kellett. A szakértő elmondta, hogy ezeknek a kutatásoknak az alapján is igazolódik a javuló vízminőség.
Az algaközösség összetételének változása, a víz minőségére érzékeny kérészfajok olykor tömeges megjelenése jelzi leginkább a változást.
Erős Tibor azonban hozzátette: a folyamat nem egy-két év alatt zajlott le, hanem egy-két évtizedet átívelően; csak már eljutott arra a fokra, hogy egyre többen észlelik, azok is, akik nem igazán foglalkoztak a Dunával.
A javulásban a kutató szerint számos tényező szerepet játszik – például a nagyobb gyárak működésének leállása a vízgyűjtőn, a diffúz (vagyis szétszórtan jelentkező) szennyezőforrások mennyiségének csökkenése (nagyüzemi mezőgazdasági műtrágyázás leállása) és a szennyvíztisztító üzemek létesítése.
Bár a fent vázolt kép határozottan pozitív, alkalmi szennyezések sajnos továbbra is előfordulhatnak. "Gondoljunk csak a Marcal folyó szennyezésére, ami kismértékű halelhullást okozott még a Dunában is" – mondta Erős Tibor.
A Rába mellékfolyójának élővilágát a 2010-es vörösiszap-katasztrófa csaknem teljesen kipusztította.
Az inváziós fajok előretörése is módosíthatja a Duna élővilágát, amire jó példa a horgászok által jól ismert gébfajok tömeges megjelenése.
Az élővilágra azonban a legnagyobb veszélyt hosszú távon a folyamatos medersüllyedés jelenti.
A meder süllyedése miatt a mellékágak elzáródnak, és a víztömeg döntően csak a főágban vonul le, tovább mélyítve a Duna medrét.
Ez egyhangúsítja a folyami élőhelyeket, ami hosszú távon kihat a folyam élővilágára – például csökken a halállomány mennyisége. "Úgy tudom, a mederkotrás, a kavicsbányászat már szigorúbb kitermelési határokhoz kötött, azonban a hajózhatóság javítása érdekében örökösen visszatérő kérdés a meder mélyítése, például sarkantyúk létesítésével, a partvonal alakításával, a meder kotrásával" – mondta a kutató.
"Ezeknél a nagy léptékű beruházásoknál kulcsfontosságú kérdés, hogy a döntéshozók számoljanak az élővilág igényeivel is,
annak érdekében hogy hosszú távon megőrizhessük a folyam élővilágát, annak sokszínűségét."
Magyarországot tekintve nem lehet azt mondani, hogy nagy (pláne kritikus) különbségek lennének a vízminőségben. Jó példa azonban a mellékágak szerepének jelentőségére a bajai Duna-szakasz. A folyam viszonylag természetes állapotának fenntartása jóval nagyobb mennyiségű halállomány fennmaradását teszi lehetővé ezen a szakaszon, ami akár az ott élő emberek halfogyasztási kultúrájában is lemérhető.