A 21. nemzetközi klímatárgyalás (COP21) az első, amelyben a fejlett és fejlődő országok közös nevezőre jutottak, és azt foglalták keretbe, hogy az ENSZ-tagállamok milyen egyéni és közös vállalásokat készek tenni, hogy az iparosodás óta mért globális átlaghőmérséklet emelkedés a század végére a jelenlegi 0,86 Celsius-fokról ne emelkedjen tovább 2 Celsius-foknál.
Végül - önkéntes alapon - arra törekednek, hogy ez az érték inkább 1,5 Celsius-foknál se legyen magasabb. Több tagállam, mint például Kanada, Szaúd-Arábia, az EU több tagországa és az óceáni szigetországok javarésze is ezt az alacsonyabb értékhatárt szorgalmazta, miután már a mostani, 1 Celsius-foknál alacsonyabb változások több millió ember életét veszélyeztetik szerte a világban – többek között a gleccserek olvadása, a magasabb tengerszint, a változékony és szélsőséges időjárás valamint az aszály okozza a legnagyobb károkat.
Azért is különleges ez a szerződés, mert
a gazdagabb tagállamok felelősséget vállalnak a szegényebb országokért,
és támogatást nyújtanak a klímaváltozás okozta károk megelőzésében és enyhítésében. A klímaváltozás elleni harc legnagyobb összefogásaként értelmezhető egyezmény nagyban köszönheti a létrejöttét annak is, hogy egyre több a tudományos bizonyíték a klímaváltozás és a globális felmelegedés igazolására. Ahogy Al Gore is mondta párizsi beszédében, „a klímatudósok gyakorlatilag egyhangúlag elismerik az emberiség felelősségét a klímaváltozásban”.
„A történelem emlékezni fog erre a napra - határozott eredményeket értünk el minden lényeges kérdésben” – mondta Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára, aki hisz az egyezményben foglaltak megvalósulásában, és úgy véli, „ami egykor elképzelhetetlen volt, most megállíthatatlan”.
A fogadó ország államfője, Francois Hollande által ambiciózusnak titulált klímaegyezmény azt igazolja, hogy a klímaváltozás ügyét az egyes államok kormányai, a civil társadalom, valamint az üzleti szektor is elismeri, és
készek tenni azért, hogy a jövő generációi számára megmentsék a Földet.
A szén- és olajalapú erőforrásokra épülő ipar valamint ezzel összefüggésben az üvegházhatású gázkibocsátás olyan tényezői a világgazdaságnak, amelyeket megújuló energiaforrásokra kell cserélni, ez a jövő kulcsa.
A COP21-en a korábbi klímatalálkozóktól eltérően a civil szervezetek is nagy számban képviselték magukat. Ban Kimun, az ENSZ főtitkára azért tartja fontosnak a munkájukat, mert segíthetik a kormányokat a fenntarthatósági intézkedések kidolgozásában, megvalósításában, és arra ösztönzik őket, hogy valóban felelősségteljesen végezzék munkájukat e téren.
„Főtitkárként az elmúlt kilenc évben egy nagyon érdekes leckét tanultam: sem a kormányok, sem a nemzetközi szervezetek nem végezhetnek igazán jó munkát a civil társadalom részvétele és támogatása nélkül” – mondta Ban Kimun egy találkozó alkalmával, még a COP21 helyszínén a civil szervezetek képviselőinek.
Azt is kiemelte, hogy a civilek jó példákkal szolgálnak, és új munkamódszerekkel, innovatív megoldásokkal tudják támogatni a társadalmat és a politikát az éghajlatváltozás elleni fellépésben.
Vörös ruhákban, piros esernyőkkel egyfajta élőláncot alkotva több ezer környezetvédelmi aktivista tüntetett Párizs utcáin szombaton a klímaegyezmény elfogadásakor, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a klímacsúcs résztvevői előtt a 1,5 Celsius-fok legyen inkább a követendő, és ezt tekintsék irányadónak a szerződésben rögzített 2 Celsius-fok helyett.
Ben Strauss, Klímaközpont tengerkutatója szerint, ha ezt az alacsonyabb értéket vennék alapul, akkor mintegy felére, 140 millióra csökkenne azoknak az embereknek a száma, akik elveszítik otthonaikat a globális felmelegedés miatt megemelkedő tengerszint miatt.
A Greenpeace International igazgatója, Kumi Naidoo úgy véli, hogy „a párizsi klímaegyezmény nem elég ahhoz, hogy kiássuk magunkat a gödörből, amiben most vagyunk, de arra azért jó, hogy kevésbé meredek legyen ez a mélyedés”. A Greenpeace álláspontja szerint a kibocsátási célértékek nem elég jelentősek ahhoz, hogy az üzleti életben komoly fordulat következzen be. A környezetvédelmi szervezet abban látja a megoldás kulcsát, ha a század második felétől
a lehető legtöbb államban a teljes karbonsemlegességre törekednének,
és végleg eltűnne a fosszilis energiahordozókon alapuló gazdaság. E helyett az lenne az ideális, ha 2050-re csak megújuló energiaforrásokból fedeznénk a Föld energiaellátását. Ehhez, úgy vélik, a technológiai már adott, és vannak már működő példák is – mint például Costa Rica, ahol már 2015 első felében sikerült elérni, hogy csakis tiszta energiát használnak az országban.
A Google pedig olyan térképet fejlesztett ki, amely megmondja, hogy az adott lakóépület fekvéséből adódóan, napelemekkel felszerelve mennyi energiát tudna előállítani. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések számát kell növelni.
Az Energiaklub, a Greenpeace Magyarország Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet Egyesület és a WWF Magyarország közös nyilatkozatot tett közzé az elfogadott klímaegyezmény kapcsán.
Úgy vélik, hogy hazánk esetében jóval komolyabb kibocsátáscsökkentésre van szükség, mint amit az ország uniós tagállamként vállalt. A 2030-ra kitűzött 40%-os csökkentés az 1990-es szinthez képest a jelenlegi kibocsátásunknak mindössze 4%-kal való csökkentését jelentené.
Tekintettel arra, hogy hazánk gazdasága a régió többi országához képest alacsony szén-dioxid-intenzitású, az alacsony CO2-kibocsátás további támogatása fellendítené a magyar gazdaságot”. Véleményük szerint
a „szennyező fizet” elvét alapul véve úgy kell fokozatosan kivonni a forgalomból a környezetszennyező fosszilis és szennyező energiaforrások használatát,
hogy az ezekből nyert energia árának tükröznie kell a kitermés és a szennyezés során keletkező káros hatások költségeit – az egészségügyi és környezeti hatásokat is, forintban átszámolva.
„A megújuló energiaforrások részarányát a 2020-ra vállalt 14,65%-os arányhoz képest növelni kell, meg kell szüntetni a megújuló energiahordozók terjedése elé gördített akadályokat, valamint be kell vezetni célzott támogatásokat a megújulók terjedésére.
Mindezek az intézkedések biztosítanák, hogy Magyarország valóban felelős szereplőként vegyen részt az éghajlatvédelemben.
Egyúttal pedig olyan pályára álljon, mely által csökken hazánk energiafüggősége, javul az energiabiztonsága, és lehetővé válik a helyi gazdaság élénkítése, számos új munkahely teremtésével. Így az elkövetkező évtizedekben hazánk nemcsak tiszta, de erős gazdaságú országává válhatna a régiónak” - szól az MTI-nek eljuttatott közös nyilatkozat.