A kőolajból készült dízel üzemanyaggal szemben a szójadízel nem károsítja direkt módon a tüdő sejtjeit, nem vált ki gyulladásos reakciót, derül ki egy brazil laboratóriumi vizsgálatból, amelyet a Toxicology in Vitro szakfolyóirat közöl.
A különféle üzemanyagok káros hatásait vizsgálandó, a dél-amerikai kutatók emberi tüdő szövetből származó sejttenyészetekre
négyféle üzemanyag elégetéséből származó kipufogógázt engedtek.
A kísérlethez hagyományos dízelt, tiszta szójadízelt, adalékanyagokkal dúsított, szója alapú biodízelt, illetve adalékolt etanolt használtak.
Kiderült, hogy a sejttenyészetek közül a tiszta szófadízellel "kezelt" mintában károsodott a legkevesebb élő sejt. Megmérték továbbá, hogy a sejtek mennyi citokint termeltek: ezek a fehérjék afféle jelzőmolekulák, amelyek a sejtek közötti információcserében vesznek részt.
A gyulladásos folyamatokban játszanak szerepet,
serkentik vagy gátolják az immunsejtek működését. A szójadízeles mintában kevésbé volt tapasztalható a citokintermelés fokozódása
Ez az első kutatás, amely demonstrálja, hogy a szója alapú biodízel nem okoz jelentős toxikus reakciót a tüdőben, összegezte Adriana Gioda, a Rio de Janeiró-i Pontifical Katolikus Egyetem kémikusa, a tanulmány vezető szerzője.
"A felfedezés új lehetőségeket tár elénk – mondta. – Kiindulópont lehet ahhoz, hogy további kutatásokat kezdjünk a biodízelek egészségre gyakorolt hatását illetően, annak reményében, hogy a növényi alapú üzemanyag felhasználása szélesebb körűvé és hatékonyabbá válhat." Természetesen a kutatási beszámoló leszögezi, hogy
a laboratóriumi minta nem tekinthető száz százalékosan pozitív eredménynek,
azt állatkísérletekkel kell alátámasztani.
"Nem kétséges, hogy a biodízelek minőségének javításával közép- és hosszú távon is csökkenthető a légkörbe jutó káros anyagok mennyisége és az ebből adódó megbetegedések száma", mondta Solange Cristina García, a brazil Rio Grande do Sul-i Szövetségi Egyetem toxikológusa.
A biodízel lehet egyszerre áldás és átok: egyrészről valóban megújuló forrásból származik, és elégetése során 45-65 százalékkal kevesebb üvegház hatású gáz és
akár 50 százalékkal kevesebb szennyező részecske (szállópor) kerül a levegőbe, mint a fosszilis üzemanyagok felhasználásakor.
A biodízel nem okoz környezeti károkat, mert mind élővízben, mint talajban négyszer gyorsabban lebomlik, mint az ásványi eredetű üzemanyag, és a biodízelben lévő szénatomok 80 százalékát már 28 nap alatt lebontják a vízben és talajban élő organizmusok.
Mivel párolgási mértéke alacsonyabb, kevésbé szabadulnak fel belőle tűzveszélyes gázok. A hagyományos dízel lobbanáspontja 62 Celsius-fok, ezzel szemben a biodízelé 130 Celsius.fok, ami biztonságos kezelést és szállítást tesz lehetővé. Cetánszáma meghaladja a gázolajét, ennek köszönhetően javul a keverék üzemanyag gyulladási hajlandósága.
Ugyanakkor sokan hangoztatják, hogy a biodízeles járművek kipufogógáza is sokféle káros vegyületet tartalmaz, például a savas esőket részben okozó nitrogén-oxidokat (NOx), illetve maga a biodízel előállítása energiaigényes és költséges folyamat.
Az elégetés során képződő korom és korrózió csökkenti a motor élettartamát.
A fűtőértéke csekélyebb, mint a kőolal alapú üzemanyagoké, ezért átlag 10 százalékkal több üzemanyagra van szükség ahhoz, hogy ugyanannyi munkát végezzünk el, mint hagyományos dízellel.
A biodízellel szemben komoly ellenérv továbbá, hogy az alapjául szolgáló növények termesztéséhez gyakran olyan területeket is bevonnak, amelyeket inkább élelmezési célra kellene fenntartani. Ráadásul ezeken a szántóföldeken
fokozott mértékű lehet a környezetet károsító növényvédőszerek és műtrágyák alkalmazása.
Brazíliában elsősorban szójából készül a biodízel, Észak-Amerikában szójából vagy repcéből, Európában repcéből, Dél-Kelet-Ázsiában pedig olajpálmából. Alapanyag lehet a használt étolaj vagy állati eredetű vágóhídi hulladék, de kísérletek folynak egy dél-amerikai kutyatejfélével és tengeri algával is.