A korallok és az egysejtű algák kölcsönösen függnek egymástól. A korall védelmet nyújt az algáknak és a saját anyagcsere folyamataiból származó végtermékekkel, többek között nitrogénnel látja el az egysejtűeket, melyet azok a fotoszintézishez használnak fel. Cserébe az alga oxigént termel és eltávolítja a korallok anyagcseretermékeit.
Az algák a fotoszintézis során glükózt, glicerint és aminosavakat állítanak elő. A korall ezeket használja fel saját tápanyagainak előállításához, valamint a növekedését elősegítő kalcium-karbonát termeléséhez. A korallok és a szöveteiben élő algák közötti egyensúly elengedhetetlen, ugyanis a korall tápanyagainak 90 százalékát e szimbiotikus élőlényekből nyeri.
Az említett egyensúlyt a legsúlyosabban a korallfehéredés veszélyezteti, amit a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okoz.
Ennek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
A fent említett jelenséget első alkalommal sikerült lefilmezniük ausztrál kutatóknak. Ehhez a Queensland-i Technológiai Egyetem tudósainak a Heliofungia actiniformis nevű korallfaj egyedeit a testszövetükben élő szimbióta algákkal együtt kontrollált körülmények közé helyezték. A vizet az első 12 órában 26 Celsius fokról 32 fokra melegítették, majd ezt a hőmérsékletet nyolc napon keresztül szinten tartották.
A korall reakciója félelmetes, előbb felfújódik, majd gyakorlatilag „kiszellenti" magából a számára színt adó algákat.
A kifehéredés már a hőmérséklet emelésének első két órájában megkezdődött, írták a kutatók a tanulmányban, amely a Coral Reefs című szakfolyóiratban jelent meg.