Az Észak-Iránban lévő tó felszíne egykor 5500 négyzetkilométeres volt,
mára elveszítette felülete mintegy 80 százalékát.
Somayeh Shadkam kutató már korábbi munkáiban is utalt arra, milyen veszély fenyegeti a klímaváltozás miatt az Urmia-tavat, és a vízhozam jóslására különböző jövőbeli klímaváltozás-forgatókönyvekkel dolgozott. Új, a Journal of Great Lakes Research című tudományos lapban megjelent tanulmányában 1960 és 2010 közötti adatok felhasználásával olyan tényezőkkel foglalkozott, mint például a vízfogyasztás.
A szakértői csoport abból indult ki, hogy a megfigyelt 50 évben 48 százalékkal csökkent az Urmia-tó éves vízhozama. A tudósok által használt modell szerint ez a visszaesés 60 százalékban a klímaváltozásra, a csapadék csökkenő mennyiségére és a hőmérséklet változására vezethető vissza. A maradék negyven százalék a megváltozott vízfogyasztás számlájára írható, vagyis például arra, hogy öntözési céllal elvonták a vizet a mellékfolyókból.
Az eddigi tanulmányok eredményei alapján úgy vélték, hogy a vízfelhasználás döntő szerepet játszik a tó kiszáradásában. A klímaváltozást fő tényezőnek megtevő új modell alapján azonban a vízfogyasztás csökkentése nem lenne nagy hatással a tó vízállására.
Az Urmia-tó megmentéséhez a vízgazdálkodás javítására tett nemzeti erőfeszítésekre és a klímaváltozás területén nemzetközi együttműködésre egyaránt szükség van"
– véli Shadkam.
Az 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvő sós tó megmentése Haszan Róháni iráni köztársasági elnök egyik választási ígérete volt, és kormánya a hivatalba lépés után rögtön fel is kért hazai és külföldi, köztük amerikai, orosz és belga tudósokat, hogy dolgozzanak ki megoldási javaslatokat.