A természetvédők szerint környezetszennyezés és túlzott kihasználás veszélyezteti a szibériai Bajkál-tó után a világ második legmélyebb és második legnagyobb víztömegű, egyben a világ leghosszabb édesvízű tavát.
A legmélyebb pontján 1500 méter mély és 670 kilométer hosszú, 18 900 köbkilométer vizet tartalmazó tó
1500 állat- és növényfajnak ad otthont, ezek 40 százaléka csak a tóban honos.
A Tanganyika tó rendkívüli mélységét annak köszönheti, hogy a kelet-afrikai nagy hasadékvölgy része.
Ez a folyamatosan mélyülő, és a Holt-tenger vidékétől a Zambeziig húzódó tektonikai árok, egy embrionális, a jövőben kinyíló óceán felszakadási vonalának, riftvölgyének tekinthető.
A Tanganyika-tó menti országok - Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Burundi és Zambia - lakosságának növekedése az állóvíz túlzott kihasználásához vezetett. "A part menti városok és falvak ipari és lakossági szennyezőanyagai minden előzetes kezelés nélkül jut a tóba, de a hajók és kompok, a halászok generátorai és éjjel használatos petróleumlámpái is szennyezik a tavat" - idézi a GNF egy partnerszervezete, a Biraturaba szakértőjét, Emmanuel Nshimirimant.
A vizes élőhelyek világnapja alkalmából a GNF tavaly a kambodzsai Tonle Sap-tóra igyekezett felhívni a világközvélemény figyelmét. Az akkori közlemény szerint a klímaváltozás és duzzasztógátak építése "drámai" hatással van a tó egyedülálló ökoszisztémájára.