Kósa Éva válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

Bölcsődében dolgozom, s egyre több szülőtől hallom, hogy a gyermek (aki alig múlt 1 éves) ül a TV előtt, és mesefilmet néz (videó, DVD). A legtöbb gyermek egyedül, magára hagyottan. Szeretném tudni, hogy mi erről a véleménye. Milyen hatással lehet ez a gyermekre? Köszönöm előre is válaszát! (T. Teri)
Gyermekorvosok és pszichológusok ajánlása szerint 3 év alatt egyáltalán nem javasolt a tévénézés. Nemcsak azért, mert nem értik a látottakat, hanem a lehetséges negatív fizikai- egészségügyi következmények miatt sem. Kisgyerekek számára a környezetük saját érzékletes (szenzoros és motoros) úton való megtapasztalása a lényeges és fejlesztő. De még az ezt követő években is csak a gyerekeknek való műsorok együttes nézését, és a látottak megbeszélését javasolják a szakemberek.

Készült-e felmérés arra vonatkozólag, hogy akik kisgyermek korban sokat néznek televíziót, felnőtt korban milyenekké válnak (magatartás; életmód stb.)? (Boriska)
Azt, hogy valaki milyen felnőtté válik, nagyon sok tényezőtől függ. A televízió csak egyike ezeknek, és hatását nem is szabad függetlenül, a többi hatástól elkülönítve tekinteni. Ezen túl az sem mindegy, hogy valaki milyen célból néz tv-t, és az sem, hogy mit (milyen műsorokat) néz. Így pusztán a nézési idő mennyisége alapján nem lehet mindenkire vonatkozóan érvényes összefüggést mondani.

Van- e felmérés arra vonatkozóan, hogy a TV-nézés, a gyerekeknek való műsor hogyan befolyásolja magatartásukat, társkapcsolatukat, szülő-gyerek kapcsolatukat? (Kurta Gáborné)
A későbbi hatásokat illetően a Boriskának adott válasz itt is érvényes. Az pedig, hogy a szülővel való kapcsolat hogyan alakul, nagyon nagy mértékben a szülőn múlik. Nemigen van olyan kisgyerek, aki ha a tv vagy a szülővel való együttes tevékenység közül kell választani, ne a szülőt választaná. A bajok ott kezdődnek, ha a szülő "babysitter"-ként használja a tv-t, vagy maga is válogatás nélkül sokat tévézik - mert így ő maga mutat rossz példát.

Milyen kárt okozhat a gyerekek pszichés fejlődésében a televízió? Kivédhető-e ez esetleg azzal, ha nincs televízió a háztartásban? (Kinga)Egyes családokban a televíziózást sokkal inkább ártalmasnak találják, mint hasznosnak, ezért egyszerűen száműzik a TV-készülékeket a lakásból. Ön szerint ez jó megoldás a védett gyermekkor szempontjából? (Cseri Anikó Tünde)
1.Önmagában a tv nem okoz kárt - csak ha nem megfelelően (válogatás nélkül, nem megfelelő tartalmakat nézve, és más, fontos tevékenységek helyett) használjuk. Ha megfelelő módon élünk vele - azaz tudatosan válogatva a műsorok között, mint a könyvek, mozifilmek esetében is tesszük -, a tv hasznos eszköz.

2.Általában az a tapasztalat, hogy ha nincs otthon tv, akkor a vonzereje még nagyobb (tiltott gyümölcs!). Ezen kívül kizárni a tv-t a mindennapokból nem életszerű, és ami fontos, így nem is tanulható meg a helyes használata.

Mit tehet a gyermekvédelmi szakember (szociális munkás, családgondozó)? Mit javasol? (Molnár Tamás)
A televízióhasználat nem független a családi légkörtől. Ha megvalósítható, a legjobb - és legtartósabb - eredményt a szülővel való együttes stratégia hozhat. Ha azonban a szülői magatartás nem megfelelő, a szakemberek lehetőségei a gyerek életkorától erősen függnek. Nagyobbaknál a tv-nézés helyett kínált vagy szervezett egyéb tevékenységek, vonzó aktivitások lehetnek célra vezetőek. De javasolható a gyerekek által sokat nézett műsorokról való együttes (akár csoportos) beszélgetés is, ahol a műsorok torzításaira, a hamis vagy nem elfogadható ábrázolásra rá lehet "vezetni" a gyerekeket.

Létezik-e valamilyen felmérés arról, hogy a televíziózás (a médiumok) milyen fizikai és milyen pszichés betegségeket okozhatnak, és ezeknek milyen a nagyságrendi megoszlása? (Garajszki Mária)
Gyermekorvosok, pszichológusok és pszichiáterek is tapasztalják a televízió helytelen és túlzott használatának következményeit gyerekeknél (pl. szorongás, alvászavarok, agresszió), de látásromlásról és a tartósan helytelen testtartásból és mozgáshiányból eredő káros következményekről is beszámolnak. Ezek nagyságrendjére vonatkozóan országos felmérésről nincs tudomásom.

Mi a következménye annak, hogy a kisgyermekek félreértik, illetve nem értik meg a tévében látottakat? Tehát ha felnőnek, mennyiben lesz más a gyerekkorban sokat tévéző felnőttek személyisége? Úgy tűnik, a TV műsorösszetételét meghatározó TV- s kollégák is túl sokat tévéznek, azt gondolják, hogy a társadalom nagy része 20-40 év közötti. Alig van kisgyermekeknek és időseknek szóló tévéműsor. Miért nincs az M1-en esti mese és TV Maci? (Mátrai Szilvia)
Akkor van baj, ha a gyerekek (és a nagyobbak is) nem értik, vagy félreértik a látottakat, vagy értik, de az ott látottakat valóságosnak tekintik. Csak néhány példa:
- az öröm, a jókedv, a harmónia a tv-ben nagyon sokszor a fogyasztáshoz kapcsolódik (így azt a benyomást kelti, hogy akkor lehetek boldog, ha megveszem..., ha van nekem is... stb.);
-a szexualitás nem a szerelem velejárója, és szinte mindig azonnali biztos örömforrás (és ez később önértékelési zavarhoz vezethet);
-az agresszió (pl. az ütések, a verekedés, a lövöldözés a tv-ben) többnyire nem jár olyan súlyos következménnyel, mint az életben (a szereplőt percekig verik, rúgják, de ő igen hamar újra erős és fürge, rálőnek közelről, de csak a sérülése csak egy karcolás stb.), mintha a bemutatott bántalmazás nem okozna fájdalmat, sérüléseket.

Megfelelő családi légkör és a felnőttek kellő magyarázatai (és persze az ésszerű mennyiségű tévézés) kivédheti ezeket a hatásokat. A későbbi hatásokat tekintve ld. a Boriskának adott választ.

Ami a harmadik kérdést illeti, arra a műsorszerkesztők tudnák megadni a választ.

Ma már a mesék is sok agressziót tartalmaznak. Ennek menyire van személyiségkárosító hatása? (Glázer Ildikó)
A régebbi (klasszikus) mesék is tartalmaztak agressziót, de azokban
- mindig erkölcsi "rend" uralkodott: a jó győz, a gonosz elbukik és bűnhődik;
- az agresszió soha nem öncélú;
- és nem naturális, inkább szimbolikus ("legyőzött egy egész regiment katonát").
Ráadásul ezeket a meséket is jó ideig felolvasták a gyerekeknek, ami miatt még kevésbé tűnt reálisnak a tartalmuk. Ha a kisgyerekek meséket néznek a tv-ben, ma is az ilyen mondanivalójú mesék a kedvezőek számukra. Egyébként - bár a mozgás és hangeffektusok lekötik a figyelmüket - a látott magatartások nemkívánatos modelleket nyújtanak.

Milyen hatással van a gyermekek jellemének (személyiségének) alakulására a televízió?
Ezen felül a társadalom egészét hogyan befolyásolja ez a magas TV-nézési arány (más országokhoz képest, ahol ez az arány alacsonyabb)? (Eszter és Gyöngyi)

Az első kérdést illetően a Kingának adott választ ajánlom figyelmébe.

A második kérdésre szerintem nem adható egyértelmű válasz. A társadalom egésze olyan általánosítás, aminek jellemzéseként csak általánosított válasz adható. Konkrétabb adatokkal járó felmérések csak bizonyos, nagyon körültekintően körülhatárolt jellemzőkkel rendelkező csoportok esetében végezhetőek. Ennek megfelelően egyes országok társadalmának összehasonlítása pusztán a tv-nézés mennyiségének függvényében nem reális.