Birkás Ákos jövő héten ünnepli a 73. születésnapját, de fáradhatatlanul dolgozik: az elmúlt nyolc évben tizenkét egyéni kiállítása nyílt világszerte. Újabban sajtófotókat értelmez újra, a festményeken pedig kortárs gondolkodók idézeteit rejti el apró betűvel. Közelről ugyan ki lehet bogarászni a feliratokat, de ekkor a kép mosódik el, míg eltávolodva a festmény látszik jól és a szöveg válik olvashatatlanná. A tárlat február 8-ig látogatható a debreceni MODEM-ben.
A kiállítás címe egyfelől a műtermi munkára, azaz a mesterségbeli, céhes tradícióra utal, másfelől a festő szerepvállalására kérdez rá. Mi iránt kell elköteleznie magát a festőnek? Van-e dolga még egyáltalán vagy csak aktuális munkái, feladatai vannak? Birkás Ákos határozott fordulatokkal teli, csaknem 50 évet átölelő művészi pályája a festészet kutatásának és a művész önelemzésének fontos példája.
A kiállítás átfogóan, három tematikus szekcióra bontva mutatja be a művész legutóbbi alkotói periódusát, a politikai-esztétikai kérdéseket körüljáró képeket, a kora keresztény szentekre utaló alkotásokat és a sajtófotókat alapul vevő, majd a kép és szöveg viszonyát boncolgató festményeket.
„A 2000-es évek közepétől egyre inkább a sajtófotó érdekelt, és pár évre ez került a munkám középpontjába. Nem az a közvetlen, offenzív médiakritika érdekelt, ahogy például Martha Rosler műveiben látjuk, hanem a sajtófotó képi értelmezése, metaforikus jelentésének kibontása foglalkoztatott” – fogalmazott Birkás Ákos.
Egy fotót lefesteni, mint mondja, nem nagy ügy, az viszont már annál érdekesebb, hogy mi történik egy ilyen képpel a festés során. Az általa választott fotók ugyan nem Magyarországról szólnak, de átvitt értelemben nagyon is a mi életünkre vonatkoznak, miközben Birkás Ákosról is sokat elárulnak. „Nem választottam gyorsan, néha hónapokig vagy évekig pihentettem a kivágott fotókat, mire döntöttem, és legtöbbször csak később, festés közben jöttem rá, miért is választottam ezt vagy azt a fotót.”