"Valószínűleg tovább tudtam volna játszani a Limp Bizkit gitárosának szerepét. Meg tudtam volna csinálni, de zeneileg untatott a dolog. Ha folytatom, az nem a zenélésről, hanem a pénzről szólt volna, és én nem akarok hazudni sem magamnak, sem a többieknek, sem a rajongóknak" - kezd bele Borland.
"Jó éveim voltak. Öt vagy hat évig játszottam a bandával. Csináltunk néhány szép dolgot és jól szórakoztunk. Kipróbáltam, milyen a pénz és a hírnév, de egyik sem olyan fontos, mint a zene, amit csinálni akarok. Ideje volt kilépni."
Hát így történt. Borland szerint a csapattagok barátokból munkatársakká váltak, és egyszerre foglalkozássá a zenélés. Ez pedig egyre kevésbé tetszett neki, különösen, úgy, hogy eközben legjobb barátja és bátyja együtt zenélnek - nélküle.
Azóta, hogy azon az októberi éjszakán sorra hívta a tagokat, megmondandó, eddig és nem tovább, egyikükkel sem beszélt. Bár az elválás úgymond baráti volt, azt azonban mindannyian tudták már akkor is: az bizony sok sebet fog felszakítani és még több kérdést nyitva hagyni.
Wes azonban jól meggondolta, tervekkel a fejében hagyta ott a Limp Bizkitet, hamarosan megalakította az Eat the Dayt.
A figyelemfelkeltő név Borland egyik régi zenefájljának címéből származik, és bár szerinte nem afféle "élj a mának!" parafrázis, mégis nagyon élettel teli, és egyben olyan, mintha egy horrorfilm címe lenne a hetvenes évekből.
Az Eat the Dayben Wes bátyja, Scott Borland basszusgitározik, és barátja, Greg Isabella dobol. Ez pontosan az a Speedo-melegítős felállás, amivel annak idején Borland összehozott egy projektet, a Big Dumb Face-t.
Most hangsúlyozza, ez csak kaland volt. "Egyszerűen csak ki akartam próbálni, milyen is lehet az, bent lenni egy ennyire sikeres csapatban, kiadni egy rakat ócskaságot és idiotizmust lemezen. Kíváncsi voltam, vajon mennyire aláznak le a kritikusok, és vajon akad-e néhány fanatikus, akinek tetszik."
Borland most azt mondja, a viccelés ideje lejárt, halálosan komolyan gondolja az Eat the Dayt. Annyira komolyan, hogy bátyjával együtt énekelni is tanul, csak ne kelljen frontembert választani. Mindketten jó ideje írnak szövegeket, és az elmúlt hónapokban hetente kétszer órákat vesznek éneklésből.
Az új együttes 18 dalt vett fel tavaly október óta, amit nemsokára be is mutatnak az Interscope Recordsnak. Eleinte úgy tervezték, a Slipknottal és a Limp Bizkittel is dolgozó Ross Robinsont kérik fel producernek, később azonban rájöttek, saját útjukat akarják járni, megvan a saját mondanivalójuk.
Úgy tervezik, a kiadó döntésétől függetlenül legkésőbb nyáron turnézni indulnak. A turnéra velük megy Kyle Weeks hangmérnök is, aki aktívan részt vesz majd nem csak a hangzás kialakításában, de effektek és hangminták hozzáadásával is gazdagítja a zenét.