A kilencvenes években számos próbálkozás volt stúdiotechnológiában, hogy a már jó bevált sztereó hangfalpárból olyan hangzást csikarjanak ki, hogy úgy érezzük, hogy mögöttünk is szól hangszóró. Ezt úgynevezett virtuális surround processzorokkal érték el, mely a mögöttünk lévő falakról visszaverődő hanghullámokat erőssítették. Túlzottan nem sikerült becsapni az emberi fület, ezért végső megoldásként csak el kellett helyezni 360 fokban hangszórókat.
Elsőként a mozikban találkozhattunk valódi surround rendszerekkel, és valljuk be: lenyűgöző volt hallani, amikor a Dolby DTS reklámjában körberepült minket egy helikopter. Ugyanakkor ma már szinte mindennapossá váltak az 5.1-es rendszerű házimozik: 5 magashangszóró vesz körül bennünket, illetve egy mélynyomó szolgáltatja a mélyebb hangokat.
Mozifilmeknél szokványos, hogy a hangot 5 sávon keverik, hisz a térben mindenhol történhet valami zajos: egy robbanás előttünk, egy autógumicsikorgás mögöttünk, és például kiáltások minden irányból. Hogy zenét keverjenek 5 sávon a szokásos 2 sztereó helyett, az viszont még ma különlegességnek számít.
Egy egyszerű audio-CD formátuma nem is alkalmas arra, hogy 5.1-es hangkeverést vegyünk fel rá, hisz csak két audiósávot bír el, és azt is megszabottan 16 bit és 44.1 kHz felbontásban, mely erősen korlátozza a hangminőséget.
Az 5.1-es rendszerű keverésre ma már sok stúdióeszköz alkalmas, akár valós, akár szoftveres formában. E képen például a Creamware német gyártó surround keverője látható, ahogy külön kezeli a 360 fokban elhelyezkedő hangsávokat.
Jean-Michel Jarre Aero című műve szokványos audio-CD-n és 5.1-es hanggal DVD-n is megjelenik. A DVD nem csupán sokkal jobb felbontású, 24 bit és 96 kHz-es hangminőséget biztosít, hanem a hangsávokat 5 különböző csatornán keverték, azaz a muzsika valósággal körülvesz bennünket. Az élmény nemcsak azért különleges, mert hátulról is hallható a zene, hanem azért is, mert fejünk mozgatásával valósággal a zenei történések részévé válunk.