Államilag támogatott klubforradalom

Pezsgő klubélet országszerte, gombamód szaporodó amatőr zenekarok vidéken, sikeres magyar együttesek külföldön, és persze vállalható magyar zenék a kereskedelmi rádiókban. Jelenleg nem éppen erről szól a magyar könnyűzenei élet, ám a kulturális kormányzat szerint ez a jövőben már nem is elképzelhetetlen. A Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK) elnevezésű intézkedéscsomagot ma jelenti be a miniszterelnök és a kultuszminiszter.

A honi könnyűzene számos meghatározó alakja a sokéves eredménytelen panaszkodást megelégelve 2003. augusztusában Idő van! címmel írt nyílt levelet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium és a Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium vezetőjének.

"E levél aláírói úgy gondolják, hogy a magyar könnyűzene (értelmezésünk szerint: pop, rock, folk, dzsessz) mély válságban van" - fogalmaztak a levél aláírói. "A magyar dalok médiasugárzásának aránya alacsony, a műfaj szinte semmilyen módon nem tudja megmutatni értékeit, sok esetben közérdeklődésre számot tartó zenekarok működésének alapfeltételei sem adottak. Bár az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy a könnyűzene értékteremtő műfaj és több millió ember érdeklődésére tart számot, mégis: a múltbéli kultúrpolitika folyományaképpen, a rendszerváltás után több mint egy évtizeddel a könnyűzene még mindig nem rendelkezik az őt megillető társadalmi elismertséggel, és ténylegesen még mindig a tűrt kategóriába tartozik. A könnyűzene az egyetlen művészeti ág - szemben például a filmmel, a színházzal vagy az irodalommal -, mely szigorúan és kizárólag piaci alapokon működik, holott, bármely más művészeti ághoz hasonlóan, nem csupán piaci igényeket elégít ki."

Nos, a helyzet lényegében azóta sem változott. Akkor a zenészek tíz kérdést tettek fel, és az állam szerepvállalását sürgették, ám a kezdeményezés ezen a szinten meg is akadt ("zenészekre nem szabad bízni a forradalmat, mert elakadnak az első kocsmában" - fogalmazott most az akkori aláírók egyike némi öniróniával). Kialakult ugyan némi vita a sajtóban arról, hogy vajon formálhatnak-e jogot a központi támogatásra a könnyűzenei műfaj képviselői, ahelyett, hogy a piacról élnének meg, de érdemi lépésekre nem került sor.

A kormány most úgy tűnik, felkarolni szándékozik a magyar könnyűzene ügyét (hozzátesszük: ebben a kérdésben az ellenzék is támogatásáról biztosította a programot). Mielőtt azonban alaposabban is szemügyre vennénk, miben is lesz a kulturális kormányzat könnyűzenei programja a szakma segítségére, nem árt ismertetni, miben is látják legtöbben a magyar könnyűzene válságát, és mik ennek a vélt vagy valós krízisnek a jelei.

A könnyűzenében valamilyen formában érdekelt szakemberek az alábbi nehézségeket emelték ki, amikor arra kerestek választ, hogy miként lehetne a magyar könnyűzene értékteremtő tevékenységét oly módon támogatni, hogy az egyfelől az államnak és az adófizetőknek ne okozzon jelentős többletterhelést, másfelől a piaci alapokon működő könnyűzenét hozzásegítse, hogy széles körben gazdasági hasznot hajtson.