Gyertyafényes vacsora mellé

Craig David, a britek R&B-reménysége már a harmadik lemezén búg a hallgatók fülébe ellenállhatatlanul, és bár rajongói többségükben hölgyek, az énekes olyan híveket is tudhat a táborában, mint Bono, Elton John vagy Sting. Ez nem véletlen, hiszen övé a legjobb énekhang a modern soul- és R&B-mezőnyben a szigetországban. Sőt, megállja a helyét az amerikai kollégákkal szemben is. Hallgasd és nyerd meg Craig David The Story Goes című lemezét szerda déltől csütörtök délig az [origo]-n!

Azt szokták mondani, hogy egy zenekar vagy egy előadó karrierjében a harmadik lemez vízválasztó; reményteljes formációk indultak már el rossz irányba és véreztek el ezen a ponton, mások pedig éppen hogy itt találták meg a csak rájuk jellemző stílust. Mégis, harmadik lemez ide vagy oda, az R&B-csodagyerekből pár év alatt valódi szupersztárrá érett Craig David mégsem helyezhető be nyugodt szívvel egyik kategóriába sem.

Amikor öt évvel ezelőtt az akkor még csak 19 éves énekes kiadta első kislemezét, az energikus 2-step garage és bársonyos soul/R&B keresztezéséből született Fill Me In-t, már sejthető volt, hogy valami nagy dolog van készülőben, de ilyen hatalmas sikerre talán még ő sem számított. A debutáló Born To Do It című lemezzel a fiatal sztár rögtön az első ligába igazolt, a közönségsiker mellett pedig a kritikusok elismerését is kivívta, ami nem is csoda, hiszen ritkaság, hogy valaki már rögtön első alkalommal ilyen magasra helyezze a lécet. A Born To Do It pedig valóban mestermunka, amit nem csak egy sármosra fazonírozott körszakáll és néhány jól megválasztott kislemez vitt el a hátán. Nyoma sincs az első albumokra jellemző esetlen útkeresésnek, töltelékszámoknak, az énekes és szerzőtársa, a UK garage nagyágyú Artful Dodger duó egyik fele, Mark Hill hibátlan popszámokkal töltötték meg a lemezt. Az uralkodó stílus persze az R&B volt, de a korongon helyet kapott a soul vagy éppen a finoman lüktető diszkó is, na meg persze az elmaradhatatlan szerelmes balladák, az egészre pedig Craig David páratlan énekhangja tette fel a koronát.

Világméretű hisztéria vette kezdetét, számtalan rangos díj és jelölés, milliós eladások, ráadásul a popzenei elit is a lábai előtt hevert: Elton John Anglia legjobb hangjának titulálta, de rajongói között tarthatta számon Bonót, Stinget vagy éppen Missy Elliottot is. A soron következő lemezre pedig alig egy évet kellett várni, ami ilyen felfokozott érdeklődés mellett talán érthető is. A 2002-es Slicker Than Your Average-en Craig David magabiztosan hozta a színvonalat, és nem esett az önismétlés csapdájába. A már jól bevált Mark Hill mellett más producereket és társszerzőket is felkért közreműködésre, így a lemezanyag jóval változatosabb lett, de mégsem széteső vagy egyenetlen. A szövegek terén is sok újat hozott a lemez, a jól bevált szerelmes, csajozós számok mellett személyesebb témák is terítékre kerültek: a rádiók által is unásig játszott Stinggel közös duettjében, a Rise and Fall-ban például a hírnév múlandóságáról mereng, a kissé ironikus, korai 2-step garage korszakát idéző 2 Steps Back-ben pedig arról vall, hogy nem lehet egy életre leragadni ugyanannál a zenei stílusnál.