Ezek a számok tehát inkább a kötelező házi feladatot hozzák kifogástalanul (This Boy, I'm Your Villain, Evil And A Heathen, stb.), érdekesebbek az új irányt mutató dalok. Rögtön a nyitó The Fallen már egy markánsabb, rockosabb hangzású dal, mely kicsit a Summer In The City című örökzöldet idézi, csak sokkal erőteljesebb csomagolásban. Bátran lehet ez is sláger a jövőben, még jobb a következő várható kislemez, a szakítós témájú Walk Away, amely egy kissé melankolikusabb Franz-dal, és még a punkos hangzástól rettegő konzervatívokat is meghódíthatja - még akkor is, ha Kapranos szerint Hitler nevet, Sztálin pedig mosolyog a dal végén.
Az igazi újítás azonban a két akusztikus, zongorás ballada: az Eleanor Put Your Boots On a Beatles és a Kinks kései korszakát idézi a hatvanas évek végén, a Fade Together lassú pszichedéliája pedig a zenekar eddigi legszokatlanabb hangulatú dalához vezet.
A Franz Ferdinand tehát ismét kiadott egy gyenge pontok nélküli lemezt (még ha egy-két jellegtelenebb dalon talán lett is volna még mit csiszolni), összességében sikerrel vette az akadályt, és vélhetően valamennyi jelentős slágerlista élcsoportjában rajtol majd az új album, amely már mutatja is a kiutat a táncos posztpunkból. Arra a kérdésre, hogy tényleg az évtized egyik legmeghatározóbb zenekara-e a csapat, viszont csak a harmadik lemez ad majd választ. Addig pedig még elég sokat lehet hallgatni az első kettőt - érdemes is.
Inkei Bence
Nyerj Franz Ferdinand-pólót!
Játékunkban öt Franz Ferdinand-pólót sorsolunk ki olvasóink között. Kérdésünk: Milyen származású Alex Kapranos apja?
A helyes megfejtéseket október 10-ig a nyeremeny@origo.hu címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: Franz Ferdinand.