Bár az ő esetében sosem lehet tudni, mégis valószínűsíthető, utolsó nagy rohamát intézte Madonna a világ diszkói és táncklubjai ellen. A 47 éves énekesnő jó érzékkel fedezte fel, hogy most még tarolhat egy nagyot a nyolcvanas éveket a jelenkorral ötvöző elektrodiszkóval, és a Confessions On A Dancefloor minden bizonnyal lyukat is fog robbantani a legjobb klubokba.
Bár Madonna hivatalosan sosem "mondott le" a pop királynője címről, mégis, az utóbbi időben egyre inkább háttérbe szorult, és most biztosra megy. Ugyan volt már neki nem egy nagy dobása a karrierje során, ám most ismét ráfér egy ütős lemez. Az utolsó ilyen az 1998-as Ray Of Lights volt - akkor szinte egy teljesen új közönség fedezte fel magának a hűvös ezredvégi technodíva szerepében tetszelgő Madonnát, aki William Orbittal karöltve az akkor még izgalmas elektronikus tánczenei színtérről csemegézve találta ki újra magát.
Ezután már sem a két évvel későbbi Music, sem pedig a 2003-as American Life nem volt képes ezt a hatást kiváltani, sőt, utóbbi eddigi legrosszabbul fogyó albuma lett az időközben Angliába áttelepülő énekesnőnek.
Mrs. Ritchieként Madonna ugyanúgy a lapok címlapjaira került, mint korábban, ám már egyre kevésbé a zenéjének köszönhetően - hol a gyerekkönyvei, hol a lovasbalesete, hol a magánélete miatt, de lényeg, hogy szinte sosem az aktuális sikerszáma szolgáltatta az apropót. Így aztán valami másra volt szüksége, és ez a valami más az lett, hogy visszatért a gyökereihez, nevezetesen a nyolcvanas évek melegklubjaiban dívó diszkózenéhez, és bölcselkedés, politizálás és más, hasonlóan szükségtelen dolgok helyett csak arra koncentrál, hogy táncra perdítse hallgatóit.
Furcsa, hogy ez a fajta szintipop-diszkóhangzás talán a legkevésbé divatosnak, legcikibbnek számított mondjuk a Ray Of Lights idején, azóta azonban fordult a világ: már senki sem csinál triphopot és alig hallani breakbeatet, miközben a nyolcvanas évek retrót nem lehet lelőni. Hiába futott le gyorsan a szintipopot először visszahozó electroclash, mégis sikerült kiszabadítania a szellemet a palackból, és azóta Gwen Stefani ugyanúgy beletenyerelt ebbe a masszába, mint mondjuk a Sugababes - miért pont Madonna maradna le, aki ráadásul majdnem pont ugyaninnen indult két évtizeddel korábban?