Stephen Duffy
A régóta elismert előadónak és dalszerzőnek számító Stephen Duffy csak "vénségére" került be ebbe az elit klubba, hiszen jóval elmúlt már negyven, amikor Robbie Willams személyében egy világsztár kérte fel a közreműködésre.
Igaz, Duffynak fiatalkorában minden esélye megvolt arra, hogy a saját jogán legyen világsztár, hiszen benne volt a Duran Duran legkorábbi felállásában, még a hetvenes évek végén. 1980-ban, az áttörés előtt azonban távozott a zenekarból, és előbb Obviously Five Believers, majd Tin Tin néven alapított együttest. Utóbbi nevet - a világhírű belga képregényfigura után - szólóban is felvette, és végül Stephen "Tin Tin" Duffy néven is megismertette magát a brit közönséggel.
A sokadik verzióban felvett Kiss Me című dala 1985 tavaszán az egyik legnagyobb sláger lett Nagy-Britanniában, mellyel nemcsak azt cáfolta meg, hogy a poptörténet egyik legnagyobb vesztesét tisztelhetjük benne, de egyszersmind az egész évtized egyik legbájosabb popdalát is ő írta meg. Első két szólólemeze hasonló stílusban fogant, hamisíthatatlanul naiv, nyolcvanas évek-beli popzene, ám utána eltávolodott ettől a zenei világtól.
Új zenekart alapított The Lilac Time néven, melybe a bátyja, Nick is belépett, és egészen más, kimondottan folkos jellegű lemezeket készített. A Lilac Time a kritikusok és az ínyencek nagy kedvence lett, de a kultstátusnál nem tudott feljebb kapaszkodni, és a kilencvenes évek elején feloszlott. Újabb szólólemezek következtek, majd 1996-ban Me Me Me néven alapított szupergruppot (többek között a Blur és az Elastica egyes tagjaival), és a Hanging Around című kislemezzel újra felkerült a brit listára.
Később ismét megalakult a Lilac Time, sőt, The Devils nélkül még újra összeállt a Duran Duran-agytröszt Nick Rhodesszal is, és bár komoly kultusza volt, Duffynak mégis Robbie Williams kellett hozzá, hogy neve ismét a köztudatba kerüljön. Guy Chambersszel történő "szakítása" után Williams új dalszerző partnert keresett, és így talált rá Duffyra. Első közös daluk, a Radio lett a most 45 éves Duffy első No. 1 slágere, majd az Intensive Care című új album dalszerzői munkái is rá hárultak, és sikerrel birkózott meg a feladattal.
Stuart Price
Price angol szülők gyermekeként született Párizsban, és ez úgy tűnik, hogy akkora hatással volt rá, hogy ízlésvilága teljesen elfranciásodott, sőt, felvette a Jacques Lu Cont nevet, melynek köszönhetően a mai napig rengetegen hiszik franciának.
A klasszikus képzettségű zongorista szülőkhöz hasonlóan ő is vonzódott a billentyűs hangszerekhez, de már kiskorában inkább Jean-Jacques Perrey és Pierre Henry kísérleti elektronikája volt rá hatással, és tinédzserként bele is szeretett a szintetizátorokba. Élénken befolyásolták a nyolcvanas évek szintipop zenéi is, és amikor 18 évesen Les Rythmes Digitales művésznéven kiadta első kislemezét, addigra már a techno is helyet kért az ízlésvilágában.
Egy évvel később már egy klubslágert is sikerült is sikerült összedobnia Jacques Your Body címmel (ezt egyébként idén újra kiadták egy reklámnak köszönhetően, és most sokkal nagyobb slágernek is bizonyult), és máris az egyik legfelkapottabb elektronikus tánczenei előadó és DJ lett belőle Angliában.
2001-ben csapott le rá Madonna, aki eleinte turnébillentyűsnek szerződtette, majd később egyre komolyabban bevonta a lemezkészítésbe is. Price közben megalakította Zoot Woman néven azt a háromtagú együttesét, amellyel a nyolcvanas évek előtt szerette volna leróni tiszteletét.
A Zoot Woman eddig két albumot ért meg, de több ideje nem maradt a zenekarra, ugyanis Madonna új lemezét kellett gatyába ráznia. Az énekesnő ugyanis őt választotta fő közreműködőnek a Confessions On A Dancefloor című visszatérő lemezén, és Price remek ötletnek bizonyult, hiszen nála senki sincs jobban otthon abban a nyolcvanas éveket idéző elektro-hangzásban, amilyet Madonna pont szeretett volna csinálni. A lemez kereskedelmi sikerességéről még nincsenek adatok (most a héten jelent meg), de az már biztos, hogy Price hírnevét mindenképpen öregbíteni fogja.
Inkei Bence