Akikre a popsztárok támaszkodnak

Kevesen tudják, hogy ugyanazon dalszerző nevéhez fűződik Britney Spears legjobb dala és Kylie Minogue legnagyobb slágere is. Egyáltalán, kevesen ismerik a zeneipar legelismertebb dalszerzőit, akiknek a legtöbb világsztár köszönheti sikereit, Robbie Williamstől Madonnán át a Sugababesig. Összeállítás napjaink elismert popzenei háttérembereiről.

Richard X

Forrás: www.celebritiesworldwide.com

Ez az álnév egy szakállas fiatalembert takar, aki hiába szerepel évek óta számos zenei hírben, mégsem hajlandó elárulni az igazi nevét. Richard X az elektronikus zenei undergroundból tört ki 2002-ben, amikor a Sugababest ajándékozta meg egy megaslágerrel, és azóta már a legelismertebb elektronikus zenei producerek/dalszerzők közé tartozik, aki ráadásul a mainstream pop mezőnyében is megállja a helyét újszerű megközelítésű szerzeményeivel.

Richard X Észak-Angliában a Kraftwerk és a Human League lemezein nőtt föl, és ez a mai napig hallható is a munkásságában. Saját bevallása szerint szeretné újra kitalálni a popzenét, és ezt "szándékosan lejátszhatatlan" lemezek készítésével próbálja megvalósítani. Ez persze nyilván túlzás, a Richard X-számok csak az egyes kereskedelmi rádiók végletekig polírozott repertoárjához szokott fülnek tűnhetnek túl keménynek, így nem csoda, hogy a legtöbben beadták a derekukat, és gyakran játsszák a dalait.

Így például ő maga úgy jellemzi a Rachel Stevensnek írt Some Girls című sikerdalt, hogy "olyan durva, mint egy régi csizma. Természetesen maga Rachel nem, de a dal és a hangzás igen". Ennek ellenére ezt is játszották a rádiók, akárcsak a többi Sugababes-slágert vagy a Kelis, a Liberty X és a norvég Annie részére írott számait.

Richard X egyébként a rövid ideig virágzó bootleg-szcénából jött, nem véletlenül az első nagy sikere, a Sugababes Freak Like Me-je is egy bootlegen, azaz két teljesen különböző szám ügyes összeillesztésén alapult. Ezt a dalt a Sugababes-lányokkal az ő szegényes lakásában vették fel, ám a hatalmas siker után már lett pénz egy jobb kéglire is.

Azóta Richard X olyan zenekaroknak is készít remixeket, mint a New Order, de ennek ellenére sem adta be a derekát a mainstreamnek. Elveiből nem engedve csak tökéletes kislemezekhez hajlandó adni a nevét, a B oldalas dalok és az albumokra felkerülő töltelékdalok nem érdeklik. Így aztán megválogathatja, kivel és mit dolgozik, és ehhez az elvéhez remélhetőleg még tartja is magát hosszú ideig.

Xenomania

A Xenomania nem egy embert takar, hanem egy sajátos brit dalszerző- és producercsapatot, melynek vezetője egy Brian Higgins nevű zeneipari munkás, aki - hasonlóan Richard X-hez - egyáltalán nem vágyik a reflektorfényre, nem igazán ad interjúkat, és még fotók se nagyon készülnek róla. Higgins összeszedett egy csapatra való dalszerzőt és producert, akikkel egy dél-angliai álmos falucskában ütötték fel főhadiszállásukat. Mára ők az egyik legkeresettebbek a szakmában.

A Xenomania név Higgins szerint nyitottságot jelent más kultúrák és hatások felé, és a csapat munkásságában fel is lelhető mindez - glam rock, Motown soul, elektronika és punk elemek keverednek, és állnak össze tökéletes popslágerekké.

"Mindig is szerettem azt a fajta gitárzenét, amit például a Buzzcocks vagy a Sex Pistols játszott, de igaz ez az olyan elektronikus zenét játszó együttesekre is, mint például a New Order vagy a Depeche Mode" - mondja erről Higgins, akinek természetes volt, hogy dalszerzőként is főként ezt a két stílust keveri majd.

Higgins egyébként session zenészként kezdte, majd aztán úgy tűnt, megtalálta számítását, amikor Dannii Minogue-nak írt egy sikerdalt, és ennek köszönhetően rögtön Cher kért tőle számot. Ez lett a megasláger Believe, melynek felvételeit azonban nem Higgins irányította, ugyanis egyszerűen nem merte meghívni Chert a csúf kis lakásába, így végül is más kapta meg a feladatot, és készített a dalból egy meglehetősen irritáló hangzású slágert.

Még rosszabb fordulatot vett Higgins karrierje, amikor az a lemezcég, amellyel szerződést kötött, megszűnt, így másfél évnyi szerencsétlenkedés után megalapította a Xenomaniát, és leköltözött vidékre. A nagy lehetőség aztán a Girls Aloud lett számára, melynek az összes slágerét a Xenomania írta - és szinte mindegyik üdítőnek és frissnek hatott, főként a lánycsapatoktól elvárt standardokhoz képest.

A titok nyitja Higgins szerint az, hogy mindig bevonják a dalszerzésbe az előadókat is, legyen az a Girls Aloud, a Sugababes, Rachel Stevens vagy éppen a Texas, amellyel szintén dolgoztak nemrég. Azóta már olyan elismert előadók is kérték a Xenomania segítségét, mint a New Order vagy a Saint Etienne, és ez sokak szerint még csak az út eleje - Louis Walsh például, a Girls Aloud menedzsere biztos benne, hogy Higgins nemsokára világszerte elismert lesz. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ha ezt a tőle megszokott színvonalat teljesítve éri majd el, azzal a világ csak jól járhat.