Újra hatásos a Placebo-tabletta

Ötödik albumával jelentkezik három év után a Placebo, amely a korábbi sikerreceptjét alkalmazza újra, ráadásul a trió új, Meds (Gyógyszerek) című lemezén Michael Stipe is énekel egy számban. Hallgasd meg a lemezt kedd déltől csütörtök délig az [origo]-n, és ha tetszik, nyerd is meg.

A Placebo mindig is kilógott a brit popszíntérről, sőt, ha lehet így fogalmazni, akkor a nemzetközisége komoly szerepet játszott a trió sikerében. A nemzetköziség nem csak a tagok származását jelenti (a basszusgitáros Stefan Olsdal svéd, míg a frontember Brian Molko félig amerikai, félig skót), hanem a zenei példaképek megválogatásában is megmutatkozik.

Szintén említést kell tenni a szerencsés időzítésről is, hiszen a Placebo egy olyan időszakban tűnt fel - 1996 végén, 1997 elején -, amikor brit földön egyáltalán nem számított divatosnak olyan amerikai zenekarokat idézni, mint a Pixies, a Sonic Youth, a Smashing Pumpkins vagy éppen a Nirvana. És bár megvolt a zenekarban azért a szükséges Bowie/glam-vonal is, mégis fényévnyi távolságban volt az akkor sikeres brit trad rock (vagy gúnynevén dadrock) vonaltól, amelynek képviselői az Oasis nyomában haladva kizárólag a hatvanas-hetvenes évek szigetországi legendáinak örökségére támaszkodtak.

Ezek a zenekarok (Ocean Colour Scene, Kula Shaker, Reef, Northern Uproar stb.) aztán rövid tündöklés után el is tűntek a süllyesztőben, viszont a Placebónak most, tíz évvel később is komoly tábora van, ráadásul a többi felsorolt együttessel szemben Molkóék külföldön is rendkívül népszerűek - a Placebo még az angolszász gitárzenére nem mindig fogékony magyar fiatalok körében is széles körben kedvelt.

A zenekar az eltelt tíz év alatt folyamatosan képes volt arra, hogy megújuljon, és bár ugyan a vélemények megoszlanak arról, hogy mennyire volt sikeres a zenei paletta színezése, azért az együttes képes volt különböző ízlésvilágú táborokat is egyesíteni - az amerikai mintájú indie rock kedvelői között ugyanúgy népszerűvé tudott válni, mint a dark/gothic stílus hívei körében, bár a hangsúly az utóbbi évek folyamán kicsit eltolódott az utóbbi irányába.

A cím nélküli bemutatkozó album punkos és lendületes hangzása az 1998-ban megjelenő Without You I'm Nothing lemezen egészült ki a glam rock elemekkel, és itt kaptak egyre nagyobb szerepet a sötétebb tónusú, melankolikus lassú szerzemények is, míg két évvel később a Black Market Music legfőbb újításának talán az elektronika becsempészése számított.

Ebben az időszakban járt nálunk először a zenekar (2001 nyarán játszottak a Szigeten), amely két évvel később önálló koncertet is adott a Petőfi Csarnok szabadterén. A két fellépés között jelent meg a Placebo negyedik albuma, a Sleeping With Ghosts, amely részben az együttes eddigi legkeményebb, legrockosabb számait tartalmazta, ugyanakkor minden addiginál fontosabb szerephez jutottak a balladák is. Ekkorra már a Placebo nagyrészt levedlette korai indie rockos gönceit, és egyre nagyobb hatással jelent meg lemezein a nyolcvanas évek sötétebb világú brit zenekarainak (Cure, Depeche Mode, Bauhaus) öröksége is.