Új trónkövetelő a popszíntéren

Justin Timberlake bugyikban gázol térdig, miközben Jacko trónjára tör. Ezenkívül Glasgow-ból érkezik a brit gitárpop legújabb szenzációja, a kortárs soul és dzsessz egy-egy sikeres előadója a klasszikusokhoz nyúl vissza, és köszöni szépen, jól van a progresszív rock és a metál is - lemezajánló. (A Neo múlt héten megjelent lemezével külön ajánló foglalkozik majd.)

The Mars Volta - Amputechture

Várakozások: Amikor a hisztérikus emo-punkban utazó amerikai At the Drive-In hat év működés és három nagylemez (köztük a rendkívül sikeres, már nagykiadónál megjelentetett Relationship Of Command) után váratlanul beadta a kulcsot, a zenekar háromötöde Sparta, a maradék két tag (jelesül Omar Rodriguez Lopez és Cedric Bixler Zavala) pedig Mars Volta néven folytatta a zenélést. Míg előbbiek többé-kevésbé megmaradtak az anyazenekarral megkezdett úton, addig a Mars Volta egy meglepő váltással a progresszív rock mellett tette le a garast. Tekintve, hogy ez a zenei műfaj utoljára több mint harminc éve volt igazán népszerű a fiatalok körében - nem számítva persze az olyan, progresszív rock felé is kacsintgató produkciókat, mint a Tool vagy mondjuk a ma már külön kategóriát képviselő Radiohead - nehéz volt elképzelni, hogy ezzel a hetvenes évek aranykorát idéző, experimentális, néhol dzsesszes muzsikával ilyen széles közönségréteget tud majd megszólítani a zenekar. Pedig a Mars Volta diadalmenete a 2001-es Tremulant EP-től kezdve, két nagylemezen át, a napokban megjelenő Amputechture-ig jóformán töretlen.

Eredmény: A rajongók lelkesedése az új lemez fényében is érthető: az Amputechture valóban csakis a műfaj legnagyobbjaihoz mérhető. A hard rock keménysége és teatralitása, a kortárs, absztrakt zene bizarr hangképei és struktúrái, a Yes vagy a King Crimson által lefektett progresszív rockzenei hagyományok, a latin zene ritmusvilága és persze az emós, punkos gyökerek forrnak itt össze egy egészen sajátos, egyedi hangzássá. A lemez jobb pillanataiban tehát valóban lenyűgöző, a megfelően adagolt csúcspontok és elszállások pedig a helyükön vannak, másrészt viszont biztos lesznek szép számmal olyanok is, akik mélységesen humortalannak, gyakran pátoszosnak, néhol pedig egész egyszerűen fárasztónak fogják találni.

Kinek ajánlható: A punkon és metálon edződött tinédzserektől kezdve a máig a Pink Floyd, a Led Zeppelin vagy épp a King Crimson bűvöletében élő középkorúakig bárkinél betalálhat a lemez. Csupán nyitottság és türelem kérdése az egész. RHCP-rajongók is tehetnek vele egy próbát, hisz John Frusciante és a gitárja is feltűnik egy számban.

Olyan, mint: Hatásokat könnyű lenne sorolni, de felesleges, hisz egyrészt az Amputechture még csak kicsit sem emlékeztet semmilyen más lemezre a jelenlegi felhozatalból, másrészt pedig a zenekar jó eséllyel pályázhat egy, csak a számukra fenntartott helyre a rocklexikonokban. Vagy talán egy egész fejezetre is.

Mastodon: Blood Mountain

Várakozások: A nevét egy mamutszerű őselefánttól kölcsönző amerikai Mastodon jelenleg az egyik legünnepeltebb underground metal zenekar, és bár az underground jelző esetükben ma már inkább csak kompromisszummentes zenei világukra és hozzáállásukra és nem feltétlenül a népszerűségükre utal, azért a csapat még mindig bennfentes tippnek számít az úgynevezett okos-metál zenéket kedvelők körében. A manapság oly népszerű metalcore irányzathoz csak szőrmentén kapcsolódnak, zenéjük inkább az olyan zenekarokhoz hasonlítható, mint a szintén külön utakon járó, komplex Dilinger Escape Plan vagy a rettentően sötét és komor High on Fire.

Eredmény: A Blood Mountain - bár a zenekar korábbi munkáinál egy fokkal talán könnyebben emészthető - nem tér le a megkezdett útról, és alaposan próbára teszi a gyanútlan hallgatót. A hardcore, a progresszív metál, a noise, doom és még számtalan stílus keveredik a lemezen, nyaktörő váltásokkal vagy váratlan elszállásokkal, ahogyan azt kell. Szerencsére nem túl hosszúak a számok, sőt, néha kifejezetten dallamos témák és riffek tarkítják a lemezt, és nem véletlenül emlegetik "az új Metallicaként" a Mastodont, ezzel a lemezzel könnyen a műfaj sztárzenekarai közé kerülhet.

Kiknek ajánlható: Akik már unják az egydimenziós metálzenét, vagy valami izgalmasra, egyénire vágynak. A vendégszereplők személye - Josh Homme (QOTSA) és a Mars Volta énekese, Cedric - is segíti az elhelyezést.

Olyan, mint: A Mastodon is azok közé az együttesek közé tartozik, amelyeket nem könnyű beskatulyázni, mindenesetre az átlagos prog-metálnál sokkal egyénibb zene

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba