A Lassúkezű és a régi jó haver

Régi barátjával, az ismert gitáros JJ Cale-lel közösen jelentet meg új albumot Eric Clapton, a már megszokott blues-rock stílusban. Egyaránt második lemezével jelentkezik a legszomorúbb énekes-dalszerző (Damien Rice), az ártalmatlan papás-mamást játszó, Magic Numbers és a lehetetlen hangú folktündér, Joanna Newsom. Lemezajánlónkban szerepelnek továbbá a McFly és a Long Blondes albumai is.

Damien Rice: 9

Várakozások: Az énekes-dalszerzők új hullámának első képviselője az írországi County Kildare-ben nőtt föl, és kezdett el zenét is tanulni. Első kislemezét Dublinban jelentette meg 2001 őszén, majd ezt követte az O című album 2003-ban, amely rövidesen kinőtte az ír piacot, sőt, az első igazán sikeres album lett az énekes-dalszerzők új generációjában. A folkos ihletésű album rövidesen az egyik legnépszerűbb új lemez lett Nagy-Britanniában, két dala pedig feltűnt a Közelebb (Closer) című filmben is. Dalainak szomorú atmoszférája ellenére, Rice nem afféle szobában sírdogáló nebáncsvirág, hanem harcos polgárjogi aktivista, és a burmai ellenzéki politikus, Aung San Suu Kyi szabadon bocsátása érdekében külön dalt is írt. Emellett maradt azért ideje a saját pályájának egyengetésére is.

Eredmény: Ha az első lemez kapcsán szomorú atmoszférát emlegettünk Rice zenéjével kapcsolatban, akkor ez most fokozottan igaz. Az utóbbi időben lemezek millióit eladó, melankolikus énekes-dalszerzők közül talán senki sem ereszkedet olyan mélyre a keserűség feneketlen kútjába, mint tette azt Rice most - James Blunt és Daniel Powter is csak szeretne ilyen búskomor lenni. Sőt, nemcsak keserv van a lemezen, de düh is: "Fuck you, fuck you, fuck you" - hallható a Rootless Tree című számban, amely némiképp rendszeridegennek tűnik az amúgy jólnevelt, sőt, egyenesen steril benyomást keltő Rice-tól. Ebben a számban a gitárok is hangosabbak a megszokottnál, egyébként is a zongora dominál a leginkább, no meg Rice állandó segítőtársa, Lisa Hannigan hangja.

Kiknek ajánlható: Akinek a Coldplay nem eléggé fejezi ki lelki mélységeit.

Olyan, mint: Az utóbbi időben már nehezen komolyan vehető New Musical Express most fején találta a szöget, amikor az "Ikea rock" jelzőt aggatta az ír dalnokra.

McFly - The Motion in the Ocean

Várakozások: A McFly, jóllehet mifelénk még kevésbé cseng jól a neve, hazai pályán - vagyis Angliában - már két éve, első lemezük megjelenése óta igazi sztárnak számítanak. A Vissza a Jövőbe trilógia kulcsfigurája, a Michael J. Fox által megszemélyesített, Marty McFly után elnevezett formáció pályafutása valamikor akkortájt kezdődött, amikor a zenekarvezető, Tom Fletchert a producerek nem válogatták be a 2002 körül szerveződő pop-punk fiúcsapatba, a Busted-ba, így kénytelen volt megszervezni saját zenekarát. Az alapul vett Busted, vagy még inkább Blink-182 féle tinédzser-punkot ügyes oltották be a hatvanas évekből csent hatásokkal, a Beach Boys és a Beatles mellé pedig kevertek még egy jó adag power-popot, az így létrehozott egyveleg pedig egy csapásra híressé tette az öt jólfésült srácot.

Eredmény: Az immáron harmadik lemezénél járó McFly a Motion in the Ocean-ön sem tér le a megkezdett útról. A színes rágógumipapírba csomagolt, zúzós gitárok és fülbemászó kórusok (főként az első kislemeznek választott, Please Please) a helyükön vannak, ezek mellett pedig a Queen egyik klasszikusának, a Don't Stop Me Now-nak - egyébként az eredetihez meglehetősen hű - átdolgozása sem tűnik kakukktojásnak vagy éppen szentségtörésnek.

Kiknek ajánlható: 18 év alatt bárkinek, aki már kicsit unja a pop-punk sémákat.

Olyan, mint: Egy újgenerációs, kiskorú Ash vagy Supergrass, fiúcsapatos image-dzsel megtámogatva.