Csajok gitárral és dobbal

Bár a szélesebb közvéleményhez csak azok a girl groupok jutnak el, melyekben a lányok csak a hangjukat és külsejüket adják a zenéhez, szép számmal vannak olyan zenekarok, amelyek csak nőnemű tagokkal rendelkeznek. Összeállítás a legfontosabb női rockzenekarokról, a kezdetektől máig.

5. Shonen Knife - Yama No-Attchan (1984)

Abban, hogy végül Japán is felkerült a popzene világtérképére, elévülhetetlen érdemei vannak annak a három, leginkább manga-rajzfilmfigurákat idéző kislánynak, akik Shonen Knife néven zenekart alapítottak Osakában, valamikor a nyolcvanas évek elején. A nyugati csajpunk bandák által lefektetett hagyományok, a Ramones rövid és lényegbevágó, ellenállhatatlanul ragadós, kétperces menetei és a valami nagyon bájos, gyerekdalokat idéző dallamvilág egyesült a Shonen Knife muzsikájában, annyira hatásosan, hogy nem csak a világon máig fellelhető fanatikus rajongók, hanem még az alternatív rockzenei elit is a lábuk előtt hevert.

Ráadásul egy komplett színtér is az ő köpönyegükből bújt elő: a Quentin Tarantino által is favorizált The 5678's, a hazánkban is koncertező Yumi-Yumi és még az alternatív-elektro-hip-hop duó, a Cibo Matto is sokat köszönhet a zenekarnak. És ha már Japán, akkor ne feledkezzünk meg a furcsa nevű OOIOO-ról sem. A fenti vonalhoz ugyan egyáltalán nem kapcsolható, zenéjük inkább a helyi noise szintér nehezen hallgatható, experimentális kísérleteihez áll közel, vezetőjük pedig Yoshimi P-We, aki afféle "japán Kim Gordonként" tűnt fel még a színtéren, a Boredoms zenekar tagjaként.

6. The Bangles - Different Light (1986)

Ha női zenekarokról esik szó, az első név ami beugrik, az minden bizonnyal a Susannah Hoffs vezette Bangles-é lesz, ami nem is csoda, hiszen a legtöbb rádiós slágerrel ők ajándékozták meg a világot. Első lemezük, a két évvel korábbi All Over The Place némileg talán izgalmasabb, viszont a Different Light-on találhatóak azok a kislemezek (elsősorban a Manic Monday és a Walk Like an Egyptian) amelyek sztárrá tették a csapatot. És akkor még az Eternal Flame-ről nem is beszéltünk.

Hasonlóan igazi nyolcvanas évekbeli, szintetizátor és ritmusközpontú zenében utazott, a Los Angeles-i Go-Go's is, amelynek első lemeze, az 1981-es Beauty and the Beat még ügyesen egyensúlyozott a punkos és újhullámos gyökerek és a rádióbarát, polírozott megszólalás között, a későbbiekben aztán egyre több teret engedve az utóbbinak. Később a zenekart vezető Belinda Carlisle szólóban még sikeresebb lett.

7. Sleater Kinney - Call The Doctor
8. Le Tigre - Le Tigre

Ezzel pedig el is jutottunk a kilencvenes évekhez, és annak is a csajrock szempontjából legfontosabb (bár rövidéletű) hullámához, a riot grrrl-höz. Az évtized elején, Amerikából indult el ez az alternatív-rockzenei mozgalom, az élén pedig olyan vad, feminista, nem ritkán pedig leszbikus beütésű zenekarok álltak, mint a Bikini Kill, az L7, a Babes In Toyland, a 7 Year Beatch, Angliában pedig a Huggy Bear.

Le Tigre

A zene kicsit grunge-os volt, kicsit punkos, összességében pedig nagyon agresszív, szövegeikben pedig olyan témákat feszegettek, mint a nemi és a családon belüli erőszak vagy a homoszexualitás, ugyanakkor hevesen bírálták a túlzott macsóizmust és úgy általában a férfiakat, mondanivalójuknak pedig emellett volt egy jó adag agitpropos felhangja is.

Sleater Kinney

Az idén nyáron feloszlott Sleater Kinney, bár soha nem volt egy igazán definitív riot-grrl banda, mégis ebből a közegből nőtte ki magát, zajos, punkos indie-popja pedig a műfaj legsikeresebbjévé emelte Amerikában. A Le Tigre az egykori Bikini Kill-vezér, Kathleen Hannah poszt riot grrrl formációja, melyben az eredeti elképzelések és attitűd ugyan megmaradtak, de közérthetőbb, táncolhatóbb, elektro-poposabb formában tálalják nekünk mindezt.