Forradalmi újításokra tehát nem kell számítani, de érdekes kísérlet, amely arra is ráébreszt bennünket, hogy mi maradt a stúdióban felhasználatlanul. Összesen 130 Beatles-dalból hallhatunk hosszabb-rövidebb részleteket, és a lemeznek sikerül azt a nehéz feladatot megoldania, hogy többségében unalomig ismert dalokat hallhatunk úgy, hogy frissnek és újszerűnek hatnak.
Sőt, az újszerű keverés új fordulatot hozhat a "jó dobos volt-e Ringo Starr?" kezdetű vitákban, ugyanis a korábban jobbára egy háttérbe szorított sávra korlátozott Ringo játéka most sokkal inkább az előtérbe kerül, és ez nem, hogy nem tesz rosszat a zenének, hanem egyenesen az egyik fő oka annak, hogy a LOVE olyan jól szól, ahogy.
A fanatikus Beatles-rajongókat leszámítva (nekik már vagy megvan, vagy elvből nem hallgatják meg) szinte bárkinek izgalmas lehet a LOVE szokatlan megközelítése. Az idősebbeknek azért, hogy új formában hallják a régi kedvenceket, az életművel még csak ismerkedő fiataloknak meg ez egy ideális kiindulópont és kedvcsináló a zenekar gazdag életművének feltérképezéséhez.