Lehet, hogy az idősebbeknek furcsának tűnik, de felnőtt egy teljes generáció, melynek számára George Michael neve csak annyit mond, hogy néha nyilvános vécékben bonyolít le légyottokat ismeretlen férfiakkal, máskor pedig bedrogozva ül autóba, hogy aztán teljesen kiütve találják meg a rendőrök.
Ezért pedig csak félig-meddig lehet a bulvársajtót okolni, hiszen az énekes az utóbbi tíz évben összesen két sorlemezt jelentetett csak meg, és abból az egyik csak popstandardek és ismert slágerek feldolgozásait tartalmazta. Szerzői lemez csak a 2004-es Patience volt, mely a kicsit zsugorodó, de még mindig tekintélyes rajongótábor elvárásainak ugyan megfelelt, de új rajongókat már nemigen tudott meghódítani.
Ehhez képest ha azt nézzük, hogy botrányaival hányszor került az újságokba, egyértelműen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Mivel ezekkel éppen eleget foglalkozott a sajtó, inkább most eltekintenénk az ismertetésüktől, és inkább annak erednénk nyomába, hogy mivel és hogyan érte el Georgiosz Kyriakosz Panaiotu, hogy még mindig ennyi mindenki foglalkozik azzal, hogy mit csinál szabadidejében egy parkban.
A ciprusi görög apától származó, de már Londonban született fiú iskoláskorában ismerte meg Andrew Ridgeleyt, akivel több sikertelen próbálkozás után megalakították a Wham! duót, amely a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb zenekara lett.
A két fotogén fiatalemberből álló Wham! elsősorban a lányok kedvenc együttese lett, és 1983-ra már a legnagyobb brit sztárok közé tartozott. A duó karrierjét egyébként egy szerencsés véletlen indította be: a Top Of The Pops műsorban, ahol az aktuális Top 40 új helyezettjei léptek általában fel, az egyik előadó lemondta a fellépést, ezért a negyvenvalahányadik hely környékén kapaszkodó kislemeze miatt a Wham! lehetett az a szerencsés, amely az aranyifjús image-ével pótolta azt a pluszt, ami magából a Young Guns (Go For It!) című dalból hiányzott, és pillanatok alatt megtalálta a közönségét a tizenéves lányok táborában.
Wham! - Club Tropicana
Onnantól kezdve a fiúk meg sem álltak a csúcsig, a látványos videókkal megtámogatott slágereik (Club Tropicana, Bad Boys) folytak a csapból is, és legfőbb vetélytársaikhoz, a Duran Duranhoz vagy a Culture Clubhoz hasonlóan ők sem elégedtek meg a hazai sikerrel, hanem világszerte a legnagyobb sztárok közé kerültek.