Negyedszázados a Zene Ünnepe

Idén 25 éve annak, hogy először tódultak ki Párizs utcáira az amatőr és hivatásos zenészek, méghozzá kizárólag a szórakoztatás és a szórakozás nemes céljaival. A Zene Ünnepéről mára a világ legtöbb országában megemlékeznek valamilyen formában, így természetesen nálunk is. Hogyan lett egy zenetudós utópisztikus javaslatából globális jelenség, és mi köze mindennek a Malacka Bt.-hez?

További funkciója az ingyenességnek az, hogy a Zene Ünnepe, Fleuret szándéka szerint népszerűsítheti a zenélést mindenki számára, kortól és társadalmi háttértől függetlenül. Hasonlóan ehhez, az elsőre talán utópisztikusnak ható elképzeléshez, hogy a rendezvény elsősorban az utcákat és a tereket veszi célba, no meg minden olyan jellegű közterületet, sőt, középületet, amely alkalmas arra, hogy koncertet tartsanak a területén, legyen az játszótér, kórház vagy éppen fegyház.

Természetesen nem tilos zenélni a koncerttermekben vagy klubokban sem, de az itt tartott koncertek csak akkor csatlakozhatnak a rendezvénysorozathoz, ha "tiszteletben tartják az ingyenesség szabályát", és az anyagi haszonszerzés nem motiválja a szervezőket.

Először a Zene Ünnepe 1982-ben szólította az utcákra az embereket (akkor még csak a franciákat), hogy a nyári napfordulót zenével ünnepeljék meg, azóta viszont száznál is több ország csatlakozott a rendezvényhez - érdekes módon a déli féltekéről is, ahol ilyenkor a téli napfordulót "ünneplik", de ez az apró módosítás, a jelek szerint nem zavarja őket.

Ehhez önmagában a kezdeményezés nemes szándéka nem lett volna elég, szükség volt ugyanis a Franciaországban hagyományosan erős, kormányzati szinten támogatott nemzetközi kultúrlobbira, melynek keretében a frankofón és saját nemzeti kultúra védelmét kiemelten kezelő, számos fővárosban jelen lévő, a kultúra promotálásán dolgozó intézetek népszerűsítették az ügyet.

Így számos városban világszerte ma is a helyi francia intézet a Zene Ünnepének igazi motorja - talán ez is indokolhatja azt, hogy az angolszász országok például már korántsem annyira érzik a magukénak az ügyet. Szintén a francia külpolitikai mintákat követi az is, hogy a kontinentális Európában egyesületi formában intézményesült a Zene Ünnepe, immár a Zene Európai Ünnepe néven, melynek a chartáját éppen Budapesten írta alá 16 európai város 1997-ben (lehet, hogy csak számunkra tűnik komikusnak, de nem lehet nem észrevenni, hogy magyar részről, a Fővárosi Önkormányzat mellett a Malacka Bt. van megjelölve hivatalos partnerként a hivatalos nyilatkozatban).