Prince egy hetilapban érkezett vissza a Földre

Miközben hetek óta amiatt háborog a lemezipar, hogy Prince egy brit hetilap segítségével hárommillió potenciális vásárlóhoz vágta hozzá ingyen új lemezét, mi inkább foglalkozzunk azzal, hogy a Planet Earth ismét jó formában mutatja a Herceget, ráadásul most az egyensúly is megfelelőnek látszik az alkotóelemek között, egyik sem kerül túlsúlyba. Egyre rockosabb az UNKLE, elkeseredett kamaszokból szervez hadsereget a Sum 41, tovább álmodozik a Thrills, sikerrel fogja össze a különböző irányvonalakat a Tegan and Sara duó. Lemezajánló.

Prince: Planet Earth

Várakozások: Húsz éve még az egyik legnagyobb popsztár volt a Földön, ám Prince a kilencvenes évek eleje óta elég sokat tett azért, hogy ez ne így legyen, és nagyrészt azzal volt elfoglalva, hogy a lehető legszokatlanabb és nagyrészt hallgathatatlan zenét csináljon, leépítve rajongótábora nagy részét. Pár éve aztán a nosztalgiahullám és a nagy sikereit tartalmazó válogatáslemezek révén újra a lemezlisták élvonalába került, és végül le is szűrte a tanulságot: koncertjeinek műsorát a régi slágerekre építette, és ennek köszönhetően 2004-ben, általános meglepetésre ő lett a legsikeresebb amerikai koncertelőadó, aki abban az évben 87,4 millió dollárt kasszírozott az élő fellépései eredményeként. Sőt, az abban az évben megjelenő Musicology című albumot is igazi visszatérésként üdvözölte a közvélemény nagyobbik része (az 1991-es Diamonds and Pearls óta ez lett a legsikeresebb sorlemeze), amely elégedetten nyugtázta, hogy Prince visszatért a kaptafához, ami az ő esetében a változatos, slágeres popalbumokat jelenti. Ilyen volt a Musicology, és ilyen volt a tavalyi 3121 is. Utóbbin a kelleténél talán több R&B-hatás érvényesült, vagyis a kiemelkedő dalok mellett akadt pár egysíkú, átlagos R&B-szerzemény is, amely gond nélkül belesimult a kortárs mezőnybe, ráadásul vannak, akik ezt jobban csinálják manapság. Ettől eltekintve azonban nem lehet sok panaszuk a Prince-rajongóknak az albumra, amely régi sikereit idézően szerepelt a listákon. Ezelőtt utoljára 1989-ben vezette a Billboard albumlistáját a Batman filmzenealbummal, és a 3121-nek sikerült ugyanezt elérnie Amerikában. Sőt, ez az első Prince-lemez, amelyik rögtön az első héten az élen kezd (a nyolcvanas években még más volt a listák rendszere, akkor a lemezek hetekig tartó út során értek fel a csúcsra). És mivel a 3121 a világ más országaiban is sikerrel szerepelt, nem túlzás kijelenteni, hogy Prince végleg visszatért. Ám ez nem, hogy nem késztette egy kis pihenésre a zenészt, hanem ettől csak még aktívabb lett, és alig egy évvel az előző után csinált még egy lemezt, melyet ráadásul a Mail on Sunday nevű (sokak szerint igencsak xenofób olvasótáborral rendelkező...) brit hetilap ingyenes mellékleteként ajándékozott az olvasóinak, jó egy héttel a hivatalos megjelenés előtt, kivívva ezzel a lemezipar haragját.

Eredmény: Mintha csak meghallotta volna az R&B-t sokalló hangokat, Prince ezen a lemezen visszatér ahhoz a formulához, mely annak idején annyi sikert hozott a számára, és melyet már tökéletesre csiszolt. Vagyis a Planet Earth ismét pop, rock, funk, soul és még ki tudja, mi minden összeturmixolva úgy, ahogyan azt csak Prince tudja. Néhány kritika hiányolja ugyan a lemezről az igazi újdonságot, de ha valaki csak úgy balkézről olyan dalokat tud írni, mint a The One U Wanna C vagy a Chelsea Rodgers, akkor ha kérhetnénk, inkább hagyja a kísérletezést másra. Van azért egy kis sikamlós R&B is (Future Baby Mama), amely ilyen mennyiségben már teljesen rendben van, és Prince végre megint megmutatja, hogyan tud bánni a hathúrossal is a Guitar című kislemezszámban, melyben szerelmet is vall gitárjának. Ezekben a dalokban sokszor úgy hangzik, mint az ünnepelt nyolcvanas évekbeli csúcsalbumokon, még ha az a szürreális hangulat hiányzik is belőlük. Megvan viszont a mostani számoknak az az előnyük, hogy nem szenvednek attól a zavaróan nyolcvanas évekbeli hangzástól, mely még a legjobb Prince-albumokra is rányomta a bélyegét. Aki tehát nem tud elvonatkoztatni az idegesítő elektronikus dobhangoktól és a ma már gagyinak hangzó szintiktől, az most végre megértheti, mitől is kapott hercegi rangot a poptörténelemben Prince.

Kiknek ajánlható: Az előbb említetteken kívül mindenkinek, aki már a Diamonds and Pearls óta vár egy tényleg slágeres, nem túl R&B-s/hiphopos Prince-albumra.

Olyan, mint: Újabb keletű sikerein felbátorodva, Prince egyre jobban el mer szakadni a popzenei kliséktől, és önmagát adja egy felszabadult lemezen.

(IB)