Prince egy hetilapban érkezett vissza a Földre

Miközben hetek óta amiatt háborog a lemezipar, hogy Prince egy brit hetilap segítségével hárommillió potenciális vásárlóhoz vágta hozzá ingyen új lemezét, mi inkább foglalkozzunk azzal, hogy a Planet Earth ismét jó formában mutatja a Herceget, ráadásul most az egyensúly is megfelelőnek látszik az alkotóelemek között, egyik sem kerül túlsúlyba. Egyre rockosabb az UNKLE, elkeseredett kamaszokból szervez hadsereget a Sum 41, tovább álmodozik a Thrills, sikerrel fogja össze a különböző irányvonalakat a Tegan and Sara duó. Lemezajánló.

Sum 41: Underclass Hero

Várakozások: Kanada válasza a Blink-182-re minden különösebb felhajtás nélkül lett nagy név a hihetetlenül sűrű pop-punk mezőnyben, és fokozatosan vált népszerűvé annyira, hogy eddigi utolsó albuma, a 2004-es Chuck már a Billboard Top 10-ben debütált. A Sum 41 egyik titka - a fülbemászó pop-punkdalok mellett persze - a tagok vicces kedvű, lökött személyiségében rejlett, mely azonban a Chuck-on már kissé háttérbe szorult, köszönhetően többek között a Kongóban átélt halálközeli élményeiknek. Ennek ellenére a rajongótábor csak nőtt, és mind több tinédzser, vagy huszonéves, soha felnőni nem akaró fiatal érezte úgy, hogy Deryck Whibley az ő életét és egyéni nyomorát énekli meg. Whibley hitelességén az sem változtatott, hogy 2004 januárja óta Avril Lavigne a barátnője, sőt, tavaly nyár óta már a felesége is. Az esküvőnél történt azért fontosabb dolog is a banda történetében, hiszen 2006 tavaszán kilépett a zenekarból a gitáros Dave Baksh, akinek a helyére nem érkezett pótlás, így a Sum 41 trióban folytatta tovább, és így is látott neki tavaly novemberben negyedik albuma felvételei munkáinak.

Eredmény: A távozó Baksh a hírek szerint olyan zenét szeretett volna játszani, amelyben érezhetőbben van jelen a metálos beütés, mint a Sum 41-ban (erre új zenekarával, a Brown Brigade-del lehetősége is nyílik). Ez mindenképpen szerepet játszhat abban, hogy az Underclass Hero a korábbi punkosabb korszakot idézi, és a Chuck metálos kísérletezései elmaradnak. Whibley ugyanakkor a komolyságot megőrizte szövegeiben, és rögtön a generációs himnusznak szánt kislemezdalban, a Walking Disaster-ben megjelöli a célcsoportot: az illúzióit vesztett, mindenben és mindenkiben csalódott elővárosi srácot, aki egyedül az ambícióit nem veszítette el - mert azok soha nem is voltak neki. Ezzel viszont óhatatlanul át-átcsúszik a My Chemical Romance területére, és hiába a biztos recept alapján íródott slágeres refrének, a Sum 41-nak igazság szerint jobban állt a vicces hülyegyerek szerepe, mint a nemzedéki megmondóemberé. Óhatatlanul is felmerül a párhuzam a Green Day American Idiot-jával, főleg, hogy Whibley is kvázi-koncept albummá formálta az Underclass Hero-t.

Kiknek ajánlható: A pop-punk-fanok mellett még az emo-rockerek is meggyőzhetők.

Olyan, mint: Úgy aránylik az American Idiot-hoz, mint Kanada jelentősége az Egyesült Államokéhoz.

(IB)