Transzformátor némította el Manu Chaót

Semmi "elsőnapos" jellege nem volt a Szigetnek, hiszen sokan már hétfő vagy kedd óta kint tartózkodnak, így az ilyenkor megszokott tumultus sem volt akkora a bejáratnál. A fő attrakció szerdán Manu Chao volt, aki a vártnál kicsit nyugisabb koncertet adott, melyet kétszer is áramszünet szakított meg. Rockzenekarként debütált az UNKLE, megállás nélkül rohant végig koncertjén a Mando Diao, mulatós ízekkel gazdagította zenéjét a Quimby. Az első nap, dióhéjban.

Persze a nap legjobban várt produkciója a Nagyszínpadon kezdődött fél tízkor: ez volt a spanyol-francia kultúrkörben hatalmas sztárnak számító Manu Chao, aki most a tőle megszokottól kicsit minimalistább kísérettel játszotta a dalait - már amikor éppen nem volt áramszünet. Kétszer ugyanis megállt a koncert, először jó húsz perccel a kezdés után borult sötétbe a Nagyszínpad és környéke hosszú percekre, majd ezt később követte még egy kényszerszünet. (Az áramszünetet a Sziget sajtóirodája szerint egy nagyfeszültségű transzformátor meghibásodása okozta egyébként.)

Bár a koncert valószínűleg már úgy fog bevonulni a magyar folklórba, mint "amelyikben két áramszünet is volt", azért ezenkívül is van, amiért érdemes lesz majd emlékezni rá a jövőben. Igaz, aki Manu Chaót korábbi zenekara, a Mano Negra miatt szerette meg igazán, az annyira nem lehetett elégedett, hiszen a megszokottnál kevesebb régi, punkos-rohanós dal szerepelt a programban, és közülük is volt olyan, amely újszerűen hangzott (főleg a fúvósok hiánya miatt szólt szokatlanul egyik-másik szám).

Manu Chao

Elhangzott három új szám is Manu Chao szeptemberben megjelenő új lemezéről, melyek szintén az énekes újabb, latinosabb, nyugisabb vonalába passzolnak, és amelyekről lehet vitatkozni, hogy valóban fesztiválszínpadra valók-e, de többségükben azért működtek, még ha azt az igazi eksztatikus koncerthangulatot, amit sokan vártak, nem igazán tudták is megteremteni. A néha kicsit demagóg politizálás is csak azoknak lehetett meglepő, akik már nem tartották szemmel Manu Chao pályáját az utóbbi pár évben, hiszen ez ugyanúgy hozzátartozik a koncertjeihez, mint mondjuk a Bongo Bong. (A koncert után aztán interjút is adott az [origo]-nak.)

11-kor kezdődött a Wan 2 színpadon az UNKLE koncertje, amely kis túlzással történelmi jelentőségű, hiszen James Lavelle és zenésztársai idén nyáron vállalkoztak először arra, hogy eredendően elektronikus alapú zenéjüket hagyományosabb hangszerelésben vigyék a közönség elé. Az biztos, hogy a dalok sokkal izmosabban, erőteljesebben szóltak, mint a lemezen (nagyon sokat számított például az élő dob), noha azért így is volt még bőven elektronika, ráadásul az UNKLE-lemezeken szereplő sztárvendégek (Thom Yorke vagy Ian Astbury például) hangját felvételről hallhatta a közönség, mely szinte teljesen megtöltötte a sátrat.

Az UNKLE után Yonderboi próbálta felvenni a fonalat a Wan 2 színpadon, de belassult, nem igazán fesztiválra kitalált műsora leginkább csak kontrasztosan hatott az azt megelőző, energikusabb koncert után. A magyar zenekarok közül látókörünkbe került még tegnap este a könyörtelen, pszichedelikus gitárzajt tudatfolyamos szövegekkel és otthonkában fellépő frontemberrel párosító Isten Háta Mögött a Zúzda színpadon, és a Bahia színpad programját záró Beatdis, mely leginkább úgy hangzott, mint egy rockosabb Massive Attack. Szóval hosszú nap volt, és ez még csak a kezdet.