A negyedik napon sem süllyedt el a Sziget

A mostoha időjárás miatt elmaradt a Szigeten megszokott szombat esti tömeg, de 58 ezer ember így is kimerészkedett. A nagy eső most megkímélte a fesztivált, volt a hiperaktív Hives, a bizonyítani akaró Kispál és a sötétbe burkolózó Nine Inch Nails. A Sziget negyedik napja dióhéjban.

Idén a Sziget-beszámolók már visszavonhatatlanul átalakultak időjárás-jelentéssé, ezért tudjuk le az elején a kötelezőt: szombaton csak kora délután kapta el egy kiadós zápor az Óbudai-szigetet, onnantól kezdve már csak néha-néha szemerkélt kicsit. Igaz, a sártengerré átalakult talaj szempontjából gyakorlatilag már édesmindegy, hogy mennyi eső hullik még a következő napokban (mert még fog, biztosak lehetünk benne).

A negyedik napra már egyértelművé vált, hogy idén a Sziget-zeitgeistről azoknak az embereknek van csak némi fogalmuk, akik volt néphadseregi vagy rendőrségi tányérsapkában mászkálnak, a többieknek csak a közöny jut.

Nem beszélhetünk közönyről viszont a Nagyszínpad szombati műsorát nyitó The Rakes esetében. A brit gitárszcéna két-három évvel ezelőtti posztpunk-robbanásának egyik prominens zenekara feszes koncertet adott az éppen újra előbújó napsütésben, és ha az énekes Alan Donohoe esetleg jobban hallja saját magát, akkor az énekkel sem lett volna probléma, így viszont az egyébként bűbájos frontember néha kicsit hamis volt. Az együttes második, a debütálásnál kevésbé jól sikerült lemezéről szóló dalok élőben azért nem szóltak rosszul, de az igazi sikert most is a korábbi kislemezdalok (22 Grand Job, Retreat, Strasbourg) aratták.

A Rakes után jött a két év után visszatérő svéd Hives, mely ismét igazolta, hogy nem véletlenül emlegetik korunk legjobb koncertzenekarai között. Bár a Hives nem túl sűrűn jelentet meg új lemezeket (utoljára három éve), mégis, láthatóan tökéletesre kidolgozott show-t sikerült kifejleszteni abban az időben, amit nem a stúdióban, hanem a világ nagy koncertszínpadjain töltöttek.

A frontember Howlin' Pelle Almqvist pillanatnyi szünet nélkül csinálta a fesztivált, hol a közönséget egzecíroztatta, hol felmászott a színpadi állványra, hol lerohant a közönség közé, és persze énekelte a Hives legnagyobb slágereit, melyek közül csak a Supply and Demand maradt ki. A hozzá hasonlóan elegáns egyenöltözetbe bújt többi tag sem tétlenkedett, és a számos kiállásra, hatásosan egyszerű gitárriffekre épülő zenéhez rendkívül ötletes koreográfiai mutatványokat is társítottak, így senkinek egy szava nem lehetett.

Ezt követően lépett színpadra a Kispál és a Borz, amelynek a koncertjére a korábban megszokottnál kevesebben voltak kíváncsiak - talán a tavalyi, nem túl jó értelemben véve emlékezetes koncert megtette a hatását. Mindenesetre Lovasi Andráson és társain most nem látszott semmi fásultság, láthatóan igyekeztek, hogy bizonyítsák, korai még leírni őket, és elég feszes programot adtak, ráadásul több számot is áthangszereltek, melyben a Varga Ferenc Vonósnégyes is segítségükre volt. Hogy aztán lesz-e még Kispál jövő ilyenkor is, még mindig nyitott kérdés, mindenesetre abból, hogy új számok is elhangzottak, most talán valószínűbbnek tűnik, hogy igen.