A Led Zeppelinre alapozva

Most már biztos, hogy novemberben újra összeáll egy koncert erejéig a Led Zeppelin, és ez az örömteli esemény arra indított bennünket, hogy bemutassunk tíz olyan előadót, amely Plant és Page munkássága nélkül nem tartana ott, ahol. Tudjuk, hogy ez a halmaz elég tág, ezért a magától értetődők helyett igyekeztünk nem feltétlenül egyértelmű "utódokat" is kiválasztani.

Jóllehet a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, hogy csak egyetlen, jótékonysági fellépésről van szó (ami viszont legalább biztos), mégis talán az év egyik legnagyobb zenei szenzációja a hír, hogy a Led Zeppelin még életben lévő három tagja ismét együtt dolgozik.

A dobos, John Bonham 1980-ben bekövetkezett halála - és a zenekar felbomlása - után Jimmy Page, Robert Plant és John Paul Jones mindösszesen két alkalommal zenélt hivatalosan is együtt - a dobok mögött már 'Bonzo' fiával, Jason Bonham-mel - és tekintve, hogy a hetvenes évek egyik legmeghatározóbb rockzenekaráról van szó, érthető is a felfokozott várakozás.

Hogy a Led Zeppelin pontosan mit is tett hozzá a rock illetve popzenéhez, arra nehéz egy mondatban válaszolni, de az egész biztos, hogy életművük kis túlzással megkerülhetetlen mindenkinek, aki rockzenét hallgat, netán játszik, ráadásul korántsem csak a hard-rock illetve heavy metal zenekaroknak váltak az egyik legfontosabb hivatkozási pontjává, bár legmarkánsabban persze ezekben a műfajokban érhető tetten a hatásuk.

Érdekes, hogy nem is feltétlenül a dalszerzői kvalitásaik emelték őket a rockzene elitjébe; definitív dalaik jelentős hányada legalábbis szemérmetlen nyúlás. A Baby I'm Gonna Leave You-t Joan Baez-től kölcsönözték, minden idők egyik legismertebb hard-rock himnusza, a Whole Lotta Love Willie Dixon You Need Lovin'-jéből nőtte ki magát a próbateremben (ráadásul annak is a Small Faces féle verziójából), és hát a When The Levee Breaks-et sem Memphis Minnie előadásában ismeri a nagyközönség. Ezen kívül pedig ne felejtsük minden epikus stadionrock-ballada egyik keresztapját, a Stairway To Heaven-t sem, amelynek unalomig ismert gitártémája a Spirit nevű, manapság keveset emlegetett pszichedelikus hippigaleri Taurus című dalából lett kiollózva. Ugyan a lista még sokáig folytatható, de Led Zeppelin esetében felesleges ezen fennakadni; az innen-onnan elcsent dalok, dalrészletek és inspirációk az ő interpretációjukban egészen egyedien szólaltak meg, és korábban még soha nem hallott távlatokat nyitottak meg a rockzenében.

A Led Zep teremtette meg gyakorlatilag a rockzenét, amely a felnőttkorba lépett a hatvanas évek szertelenségéből, és amely aztán új és új alfajokra bomolva a mai napig kéretlenül is hozzátartozik az életünkhöz. A Led Zeppelin 1968 és 1980 között uralta a rockvilágot, a bluesból, a rock and rollból, a folkból, sőt, keleti zenei elemekből szőtt, utánozhatatlan keverékű zenéjével, melyben még a funk, a reggae vagy a latin zene is helyet kapott időnként.

A 300 milliónál is több lemezt eladó együttes hatására megszámlálhatatlanul sokan ragadtak gitárt, és bár a legegyértelműbben ez a hetvenes években kibontakozó hard rock és heavy metál színtér zenekarainál érezhető, a Led Zep szinte mindenütt jelen van. Összeállításunkban ezért csak mértékkel merítettünk ebből a műfajból, és próbáltunk olyanokat keresni inkább, ahol nem ennyire egyértelmű a rokonság.