A Led Zeppelinre alapozva

Most már biztos, hogy novemberben újra összeáll egy koncert erejéig a Led Zeppelin, és ez az örömteli esemény arra indított bennünket, hogy bemutassunk tíz olyan előadót, amely Plant és Page munkássága nélkül nem tartana ott, ahol. Tudjuk, hogy ez a halmaz elég tág, ezért a magától értetődők helyett igyekeztünk nem feltétlenül egyértelmű "utódokat" is kiválasztani.

Van Halen

Az amerikai party-rock keresztapja, a hetvenes évek végén felé berobbanó Van Halen hozta be - avagy hozta vissza - a bulit az akkoriban már igencsak fáradó és öregedő hard-rock zenébe, 1978-ban megjelent, első, címnélküli lemeze azóta is minden idők egyik legtöbbet méltatott debütáló albuma.

A produkciót alapvetően meghatározta a névadó Eddie Van Halen iskolateremtő, technikás gitárjátéka és az énekes, David Lee Roth elképesztő karizmája, illetve színpadi teljesítménye. Noha ő, legalábbis hangi adottságait tekintve korántsem nevezhető kiemelkedő énekesnek, sokkal inkább frontember és showman, aki a szándékosan túlzásba vitt rocksztár pózaival és a szőke, szívdöglesztő megjelenésével sokak számára tűnhetett Robert Plant önfeledtebb, harsányabb kiadásának; egyszerre volt mulattató zenebohóc és nagyon is komolyan vehető rock'n roll bálvány.

Ami pedig talán még ennél is fontosabb, Eddie Van Halen védjegyszerű, azóta is kismilliószor utánzott, tapping-technikára épülő szólómunkája is alapvetően a Led Zeppelinnek köszönhető, a gitárost ugyanis az általa bálványozott Page Heartbreaker-ben hallható szólója inspirálta egy sajátos stílus kialakítására.