A vas és acél országa

Többször is siránkoztunk már amiatt, hogy a magyarok zenehallgatási szokásai köszönőviszonyban sincsenek a külföldiekével, de azért van néhány stílus, amely kivételt képez ez alól. Közülük is kiemelkedik az igencsak szerteágazó metálszíntér, amely évtizedek óta jelentős bázissal bír Magyarországon, és így nálunk a metál a kevés kereskedelmileg is sikeres stílusirányzat egyike: a Dream Theater, a Nightwish vagy az Iron Maiden lemezeit - sok más külföldi sztárzenekaréval ellentétben - megéri kiadni. Miért pont a metál?

Az évtized végén a fennálló rendszer szétforgácsolódása következtében új utak nyíltak meg a metálzene számára. Az már kétségtelen volt, hogy jelentős vásárlóerőt jelentenek a rajongói, s a hanglemezkiadó monopóliumának megszűnésével több zenekar is fokozatosan lemezszerződéshez jutahatott. A médiában is kedvező változások történtek: a műfaj önálló rádióműsort kapott Nagy Feró vezetésével Garázs címen, ahol aztán számtalan új hazai rockcsapat mutatkozhatott be, később A heavy metal kedvelőinek címmel valódi tematikus műsor is indult, mely hétről hétre a nemzetközi metál-színtér legfrissebb albumait mutatta be. Szintén fontos szócső volt a Lénárd László és Cselőtei László által alapított Metallica Hungarica című fekete-fehér fanzine (az első metálra szakosodott orgánum a keleti blokkban), amely 1989-től a Metal Hammer nevű nemzetközi lappal egyesült. 1989-től immár a Magyar Televízióban is indult műsor Rockkalapács címmel. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a metál zene a mai napig meghatározó és sikeres műfaj hazánkban, hiszen egy olyan széles rajongói bázist alakított ki, amely más műfajra nem volt jellemző.

Részlet egy Rockkalapácsból

A keményebb muzsikák rajongói a koncertek terén is el voltak (és vannak) kényeztetve más stílusokhoz képest. Egyes kultúrházakban és a Petőfi Csarnok színpadán sorra rendezték a különböző riffszaggató fesztiválokat és önálló koncerteket. Elsőként az Iron Maiden tette tiszteletét hazánkban 1984-ben (a BS parkolójában!), majd szépen sorban jöttek a műfaj aktuális sztárjai, úgy mint a Saxon, a már említett Motörhead, a Scorpions, az UDO vagy a Metallica. A helyzet a kilencvenes években s az ezredforduló után sem romlott, sőt! A stílus első számú sztárjai, nagyágyúi (Guns N' Roses, Megadeth, Pantera, Slayer stb.) szépen sorban tiszteletüket tették Magyarországon, többen közülük nem is egyszer. A rock és a metál mindig is színpadi, élő műfaj volt, egy-egy jó koncert semmi máshoz nem fogható élményt tud nyújtani, ráadásul a zenekarok a mai ínséges időkben rákényszerülnek, hogy sokat turnézzanak, hiszen a lemezeladás visszaszorulásával ebből tudják fenntartani magukat.

Az évek során kialakult itthon egy rajongói szemléletű szervezői hálózat. A PeCsában, az A38-on, a Wigwamban, a Kultiplexben megtartott bulikat négy-öt különböző társaság szervezi, olyan emberekkel a fronton, akik képben vannak a kinti színteret illetően. Adott esetben akkor is megszerveznek egy-egy számukra fontos koncertet, ha tudják, hogy nem várható nyereség, jó eséllyel talán nullszaldóra kihozható a buli. "Sokat jelent a hazai színtér szempontjából, hogy nekik köszönhetően kisebb, de fontos bandákat is lehet látni itthon. Ha nem lennének ilyen arcok, akkor minimum Bécsbe kéne menni teszem azt egy Alabama Thunderpussy-, egy Dokken- vagy egy Krisiun-koncert kedvéért" - árulta el a Hammerworld főszerkesztője, Lénárd László. Ez az, amiért mondjuk az indie vagy más, nehezebben behatárolható zene kedvelői Bécsbe járnak: míg a lelkes metálszervezők elhozzák a legfontosabb és legújabb zenekarokat is, addig más műfajra ez nem jellemző, annak szervezetlensége miatt.

Ossian - A rock katonái

A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években további rétegműfajok jelentek meg a metál színtéren. Felbukkant a death-, a black-, a progresszív-, a doom-, a gothic-, az alternatív-, a nu-metál, s azóta még ki tudja, mennyi fúziós műfaj, de a helyzet hazánkban mit sem változott: a stílus sikeres maradt. Gomba módra szaporodtak a zenekarok, s még ma is rengeteg középiskolás alapít együttest a metál valamely válfajában. A cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy hosszas felsorolásba kezdjünk, mely bandák futottak be kiemelkedő karriert, ami nemcsak az adott szcénán belül számít etalonnak, hanem az összes zenei irányzattal összevetve kereskedelmileg is sikeres. Itt elég ugye a Tankcsapdára gondolni, de lehet példálózni az Ossian új lemezével is, mely nemrég a MAHASZ-albumlista legtetején landolt.

Érdemes egy pillantást vetni a metálosok fogyasztói szokásaira. Az hogy, az Ossian első helyen kezdett, s egy musical duettlemezt és egy Váradi Roma Café-albumot utasított maga mögé, már önmagában is sokatmondó, viszont azt is mutatja, hogy a metál rajongói szívesen áldoznak kedvencükre. Vagy egy másik eset: a metalcore-ban utazó Soilwork és Caliban zenekarok közelmúltbeli budapesti koncertjére elővételben elkelt az összes jegy, darabja 5500 forintért. Tehát bármennyire is rétegződik, differenciálódik a keményebb stílus, a példák azt mutatják, hogy a hazai metálszíntér (legyen a metál bármely ága) nagyon egészségesen működik, s ez hosszan tartó folyamat eredménye. Nemigen van más rajongói bázis hazánkban, amely ilyen lelkes és áldozatkész lenne, és amely nem utolsósorban ilyen nagyszámú lenne.