A vas és acél országa

Többször is siránkoztunk már amiatt, hogy a magyarok zenehallgatási szokásai köszönőviszonyban sincsenek a külföldiekével, de azért van néhány stílus, amely kivételt képez ez alól. Közülük is kiemelkedik az igencsak szerteágazó metálszíntér, amely évtizedek óta jelentős bázissal bír Magyarországon, és így nálunk a metál a kevés kereskedelmileg is sikeres stílusirányzat egyike: a Dream Theater, a Nightwish vagy az Iron Maiden lemezeit - sok más külföldi sztárzenekaréval ellentétben - megéri kiadni. Miért pont a metál?

Nagyon fontos tény, hogy a már említett zenei szaklap - mely már jó ideje Hammerworld néven fut - meg tudta tartani olvasóinak a számát, s így befolyását is. Nincs Magyarországon másik stílus, amelynek ilyen olvasott és véleményformáló sajtóorgánuma lenne, havonta 17-18 ezer darabot adnak el belőle. "Minden hónapban másfél tucatnyi friss felvételt tartalmazó CD-melléklettel jön ki a lap, évi négy-öt alkalommal pedig egy-egy komplett friss hazai lemezt is hozzá tudunk csatolni ingyen az újsághoz, és ez még inkább egyedülállóvá teszi a Hammert" - mondta az [origo]-nak Lénárd. Fontos megjegyezni, hogy van egy másik rockra szakosodott újság is, a Rockinform, mely 1992 óta jelenik meg. A klasszikus rock hazai és külföldi képviselői mellett a jazz- és bluesszínteret is figyelemmel kíséri, de emellett a Muse-tól és Ákostól kezdve a Fall Out Boyon át a Killersig vagy a The Moogig mindenféle más zenekarral is foglalkozik. 2006 óta ennek a lapnak a kiadását is a hammeresek vették át meglehetősen nehéz helyzetben, de nem akarták, hogy eltűnjön a színről, mert értékesnek és űrkitöltőnek tartották a tevékenységét. A lap példányszáma azóta folyamatosan nő.

Ektomorf - Outcast

Ezekben az esetekben is jól látszik Lénárdék áldozatkész és a hazai szcénát alapjaiban meghatározó tevékenysége. Ennek tudható be, hogy a kilencvenes évek végén saját lemezkiadót is alapítottak: a Hammer Records létrehozásának ötlete abból a helyzetből adódott, hogy az 1998-ban újjáéledt Ossian koncertanyagát egyetlen kiadó sem akarta megjelentetni. "Kezdetben csak pár együttessel foglalkoztunk, de mára ez olyan szintre fejlődött, köszönhetően Hartmann Kristóf kollégám fáradhatatlan tevékenységének, hogy a hazai rock- és metálzenekarok 90 százaléka nálunk dolgozik - a Pokolgéptől, az Ossiantól és a Depressziótól egészen a legkisebbekig -, vagy legalábbis valamilyen formában segítjük őket abban, hogy megjelentethessék a felvételeiket. Havonta három-négy friss kiadványunk van, de nemcsak új felvételeket jelentetünk meg, hanem igyekszünk előásni és újra hozzáférhetővé tenni a boltokban már nem kapható régebbi lemezeket, vagy kiadni olyan archív anyagokat, amelyek a maguk idejében nem jelentek meg" - nyilatkozta Lénárd László.

A sikerességnek nyilvánvalóan szociológiai okai is voltak, melyek kezdetben a korábban ecsetelt társadalmi, szociális jelenségekkel lehettek összefüggésben, a kilencvenes években és napjainkban azonban már nem feltétlenül lehet egy bizonyos társadalmi csoport zenéjeként meghatározni a metált. Sokkal több jómódú fiatal hallgatja, mint a nyolcvanas években, már nem lehet azt mondani, hogy csupán a valami ellen lázadók zenéje lenne. Valószínűleg mindenkinek volt metálos osztálytársa az általános és középiskolában, s ma is ez a tendencia, hogy a rajongók jó része a tizenéves korosztályból kerül ki.

Depresszió - Nem akarok elszakadni

A metál műfaj sajátosságaiból adódik, hogy nem szerencsés más stílusokkal összevetni. Bár a keményebb zenék is folyamatosan változnak, alakulnak, nem lehet a metált például egyéb gitárzenékkel s azok folyamatos változásaival hasonlítgatni. A különböző műfajok átalakulását nagyban befolyásolja az aktuális divatirányzat, s ez a mainstreamen kívül eső stílusok esetében is így van. A metál hazánkban, mint láthattuk, a nyolcvanas évek közepe óta erős kézben van, a zene fő sodrásirányán kívül áll, bár szereplői szeretnék, ha a mainstreamben erőteljesebben jelen lenne, úgy, mint Finnországban vagy Norvégiában. Kétségtelen, hogy a korábbi évtizedekben markánsabban jelen volt a műfaj a médiumokban (gondoljunk a Magyar Televízió és Rádió rockadásaira), mint manapság, de talán pont ez az egyik oka, hogy ilyen sikeres jelenleg hazánkban. Gondoljunk csak bele, ha a nyolcvanas években önálló rádió- és tévéműsorban rendszeresen találkozhatunk olyan zenékkel, mint a Jesus and Mary Chain, a Pixies vagy a Public Enemy, akkor más műfajok is itt tartanának-e jelenleg hazánkban, mint ahol a metál tart.

Dömötör Géza