A Sátán zenéje elpusztíthatatlan - a popzene és az iszlám együttélése

Bár ott még nem tartunk, hogy pakisztáni rockzenekarok stadionokat töltsenek meg Nyugat-Európában, mégis lehet, hogy ez egyre kevésbé lesz utópisztikus kép. Az iszlám és a nyugati stílusú popzene közötti éles határ ugyanis egyre inkább kezd elmosódni, még ha ezt a keményvonalas vallási vezetők nem nézik is jó szemmel. Megfér-e egymás mellett Beyoncé és a Korán?

Más iszlám országok ebből a szempontból már előrébb járnak. A már említett Indonézia például korábban szintén mindent megtett, hogy kizárja életéből a popzenét. A Beatles hatvanas évekbeli sikereinek hatására alakult együttes, a Koes Plus tagjait például 1965-ben még be is börtönözték Sukarno elnök rendelete alapján, mely tiltotta a nyugati stílusú zenét. Sukarno bukásával a zenekar kiszabadult, és minden idők legsikeresebb indonéz rockzenekara lett, mely még az ausztrál slágerlistát is vezette egyszer.

Inul Daratista - Goyang Gosip

Indonéziában pár évvel később már felléphettek külföldi rockzenekarok is - a Deep Purple 1975-ös koncertje például meghatározó jelentőségű volt -, és azóta hatalmas indonéz popszíntér épülhetett ki viszonylagos szabadságban, de az nem jelenti azt, hogy ne lennének ezzel problémák. Egy népszerű énekesnő, Inul Daratista robbantott ki vitát az országban azzal, hogy négy éve 57 muszlim szervezet követelte Daratista videoklipjének a betiltását, továbbá azt, hogy hozzanak külön "pornográfia-ellenes" törvényt az országban. A törvényt végül nem sikerült kierőszakolni, de Daratista azóta is megosztó személyiségnek számít, hiszen olyat csinál nyilvánosan, amiért jó ötven évvel ezelőtt Elvis Presley-t is támadták: rázza a csípőjét.

Az országnak egyébként ma már van saját MTV-je is (MTV Indonesia), mely igyekszik a helyi szokásokhoz hasonulni, és a zenetévén a klipek és más műsorok mellett imára való felszólítás is helyet kap.

Van példa a popzene és az iszlám együttélésére a szigorúbb Malajziából is, ahol a hatvanas évek óta jelen van a döntően nyugati hatásokra épülő műfaj, és vele együtt a virágzó lemezipar ugyanúgy, mint az underground - utóbbi főleg azokban a tartományokban, ahol az ellenzéki iszlámista párt (a PAS) kezében van az irányítás.

Siti Nurhaliza - Bukan Cinta Biasa

A legérdekesebb azonban az "iszlám pop" nevű irányzat felbukkanása az utóbbi években. Ennek köszönhetők az olyan furcsa hibridek, mint például a Raihan nevű fiúcsapat, mely lemezek millióit adta el az elmúlt évtizedben világszerte, miközben a tagok mind külsejükben, mind szövegeikben támadhatatlanok még a szélsőséges muszlimok számára is. A legnagyobb maláj sztárnak számító énekesnő, Siti Nurhaliza pedig bevezette az országban a celeb-kultuszt, és az esküvőjét majdnem 7 millióan nézték egyenes adásban. Az egyszerű vidéki lányból Malajzia leggazdagabb nőjévé lett Nurhaliza karrierjével megmutatta, hogy nőként is lehet érvényesülni egy muszlim többségű országban, ráadásul még a csípőjét sem kellett ráznia hozzá.