A Sátán zenéje elpusztíthatatlan - a popzene és az iszlám együttélése

Bár ott még nem tartunk, hogy pakisztáni rockzenekarok stadionokat töltsenek meg Nyugat-Európában, mégis lehet, hogy ez egyre kevésbé lesz utópisztikus kép. Az iszlám és a nyugati stílusú popzene közötti éles határ ugyanis egyre inkább kezd elmosódni, még ha ezt a keményvonalas vallási vezetők nem nézik is jó szemmel. Megfér-e egymás mellett Beyoncé és a Korán?

Eközben pedig a Nyugat-Európában élő, egyre nagyobb létszámú muszlim közösség is kitermelte a maga popsztárjait - a Londonban élő Sami Yusufot az iszlám legnagyobb rocksztárjának tartják a maga 2 millió eladott lemezével, és ő maga a popzenével szeretné bizonyítani, hogy nem kell félni az iszlámtól: "Sok fiatal van identitásválságban a bevándorlók leszármazottjai közül, és számukra különösen fontos lehet az üzenetem: lehetsz egyszerre brit és muszlim, és ugyanakkor trendi is egyszerre - nem kell választani közülük" - mondja Yusuf, aki zenéjével szeretné közelebb hozni egymáshoz a két kultúrát.

Sami Yusuf - Hasbi Rabbi

Hasonló szerepe van a Dániában élő Outlandishnak: ez a hiphop trió kétharmadrészt muszlim tagságú (marokkói, pakisztáni és hondurasi bevándorlók alkotják), és az Aicha című dalával nemzetközi sikert aratott négy éve, egyébként pedig szintén az Európában élő muszlimok problémáival foglalkozik szövegeiben. Külön cikket lehetne szentelni a Németországban élő török fiatalokról, akik vallásukat megtartva alakítottak ki önálló popzenei színteret az országban, szinte kizárólag német nyelvű számokkal.

Nem lehet még nem megemlíteni a rock leghíresebb muszlimját: Yusuf Islamot, aki annak idején Cat Stevens néven lett világhírű énekes-dalszerző, ám megtérése után nevet változtatott, és eltűnt a színpadokról. Ezt az önkéntes száműzetést tavaly törte meg, amikor csaknem harmincéves szünet után egy kifogástalan poplemezzel tért vissza. Azóta is gyakran koncertezik, és közéleti munkásságát ismerve nem lenne meglepő, ha egyszer Nobel-békedíjasként látnánk viszont.

Inkei Bence