A dalokhoz tért vissza a Radiohead

Bár az új Radiohead-lemezzel kapcsolatban nem az a fő kérdés, hogy milyen, azért mi mégis meghallgattuk, és nem is bántuk meg. A tagcsere után kicsit bizonytalanná vált a Sugababes, amely azért így is leszállít néhány potenciális slágert, míg Jennifer Lopez megmutatja, milyen poplemezt eredményezhet egy boldog házasság. Kid Rock visszakanyarodik a sikert meghozó formulához, Robert Wyatt semmihez nem hasonlító zenét csinál továbbra is, míg Péterfy Bori jó poplemezzel kezdi meg az Amorf Ördögök utáni életet. Lemezajánló.

Sugababes: Change

Várakozások: Minden idők legsikeresebb brit női popzenei előadóját, a multikulti hátterű Sugababest három gyerekkori barát, Siobhan Donaghy, Keisha Buchanan, és Mutya Buena alapították még 1998-ban, közülük már csak Keisha maradt meg hírmondónak a kezdeti felállásból, hiszen előbb Donaghyt váltotta a szőke Heidi Range, majd a legjobban éneklő cukibaba, Mutya Buena helyét két évvel ezelőtt Amelle Berrabah vette át. A Spice Girls és az All Saints távozása által hagyott űrt a brit lánycsapat-piacon a Sugababes töltötte be, és ebben csak a Girls Aloud tudta megszorítani évekkel később. Három sikeres album után aztán, két évvel ezelőtt ért igazán a csúcsra a trió, melynek a Taller In More Ways című lemeze az első No. 1 nagylemeze lett, főként a Push The Button perfekt popjának köszönhetően, amely hetekig vezette is a brit listát. A Sugababes egyébként a világ számos országában is hasonlóan sikeres volt, és tavaly aztán megjelentette egy albumra összegyűjtve a kislemezeket is, Overloaded címmel. Ezzel és a Buena-Berrabah cserével tehát lezárult egy szakasz a Sugababes pályafutásában, ám a lányok eddig sem arról voltak híresek, hogy sokat ülnének a babérjaikon, hanem egyből hozzáláttak az új lemez munkáinak, és szinte pontosan két évvel a Taller In More Ways után, itt a folytatás.

Eredmény: A címében a változásra utaló lemez azért nem változtat radikálisan irányt, hanem ugyanazt a sikergyanús csajpopot hallhatjuk rajta, amely a Sugababes korábbi négy lemezét is jellemezte. Az indító About You Now tulajdonképpen nem lenne rossz popsláger, de talán túlzottan is érződik rajta a Kelly Clarkson és Pink slágereit is jegyző, Dr Luke keze nyoma, inkább illene a producer valamelyik amerikai védencéhez, a Sugababes ennél karakteresebb számokkal is jelentkezett már korábban. A Never Gonna Dance Again-t az utóbbi évek legjobb csajos slágereiért felelős Xenomania producercsapat jegyzi, és ez már inkább a Sugababes stílusa, még ha a műfajon belül ennél is hallottunk már jobbat. Az utána következő dalok jelentik a lemez csúcspontjait: a Denial (amely ugyan nyúlja a The Gossip slágerének, a Standing In The Way Of Control-nak az alapjait, de azt legalább jól) és My Love Is Pink (ez példa a jól sikerült Xenomania-slágerre) is korszerű és táncolható elektropop dalok, bár nem biztos, hogy kislemezen is kijönnek. Utána aztán már szóródik a minőség, jön néhány gyengébb R&B-ballada vagy átlagosabb popszám, de a Sugababest sosem a tökéletes lemezek miatt szerettük. Mégis, van abban valami, hogy Mutya Buena hangja hiányzik egy kicsit a lemezről, Amelle Berrabah sem hangjában, sem személyében nem tűnik egyelőre méltó pótlásnak, de még belejöhet. Valahol a Three című albummal tudjuk rokonítani: az sem volt alapjában véve rossz lemez, de onnét is az igazán nagy kaliberű sláger hiányzott (mert a Hole In The Head nem volt az).

Kiknek ajánlható: A megszokott közönségen kívül ebbe is belehallgathat a nyitott füllel járó, stílusfasizmustól mentes zenerajongó.

Olyan, mint: Egy jól futó szekér átmeneti lelassulással járó irányváltása.

(IB)