A dalokhoz tért vissza a Radiohead

Bár az új Radiohead-lemezzel kapcsolatban nem az a fő kérdés, hogy milyen, azért mi mégis meghallgattuk, és nem is bántuk meg. A tagcsere után kicsit bizonytalanná vált a Sugababes, amely azért így is leszállít néhány potenciális slágert, míg Jennifer Lopez megmutatja, milyen poplemezt eredményezhet egy boldog házasság. Kid Rock visszakanyarodik a sikert meghozó formulához, Robert Wyatt semmihez nem hasonlító zenét csinál továbbra is, míg Péterfy Bori jó poplemezzel kezdi meg az Amorf Ördögök utáni életet. Lemezajánló.

Kid Rock: Rock n Roll Jesus

Várakozások: A nyolcvanas évek végén, még tinédzserként, mókás frizurával és esetlen, fehér hiphoppal sikertelenül próbálkozó Kid Rocknak (született Robert James Ritchie) szűk tíz évet kellett várnia, amíg az áttörést meghozó Devil Without a Cause-nak, és az azon hallható, délies ízű, rap/rock/country egyvelegnek köszönhetően ő válhatott az amerikai white-trash életforma elsőszámú prófétájává és poszterarcává, nem mellesleg pedig többszörös lemezmilliomossá. A rap-metálos gesztusokkal elővezetett Lynyrd Skynrd, Beastie Boys és AC/DC-idézetek, a zsíroshajú, vidéki bunkót a klasszikus rocksztár fazonnal egy platformra hozó, macsó imidzs, a fizimiskát tekintve sem utolsó kísérőzenekar, a Twisted Brown Trucker (tagjai között egy női dobossal, egy, azóta már elhunyt rappelő törpével és egy szólóban is sikeres dj-vel, Uncle Krackerrel) megtették a hatásukat, Kid Rock pedig soron következő nagylemezével, a Cocky-val is jól teljesített. A legutóbbi, 2003-as, visszafogottabb, alapvetően countrylemeznek szánt címnélküli albuma azonban már nem aratott osztatlan sikert, jóllehet a kritikusok talán ezt kedvelték legjobban az életműből és rövid, de eseménydús románca Pamela Andersonnal, kisebb-nagyobb botrányai és iraki vendégszereplése azért biztosították, hogy ne tűnjön el teljesen a közönség szeme elől.

Eredmény: Az AC/DC klasszikus Back In Black borítóját idéző csomagolás és az albumcím már azt sejtetik, hogy a négy év után visszatérő Kid Rock ezúttal jobban rálép a torzítóra, mint legutóbb, ez pedig az esetek többségében meg is történik. A címadó, vagy az első kislemez és klipdalnak választott So Hott (így, két t-vel) például leginkább az AC/DC féle zsánert követik, utóbbit a refrénben feldobva némi metálosított ZZ Toppal, a Sugar pedig egy olyasféle bólogatós rap-rock, amilyet már majdnem tíz éve nem hallhattunk tőle. Akik pedig Kid Rock finomabb oldalára kíváncsiak, azoknak itt van az Amen politikus gospele, a Lynyrd Skynyrd és Bob Seger előtt cowboykalapot emelő, nosztalgikus All Summer Long vagy a Pam Andersonnak beszóló, tréfás country-kocsmaballada, a Half Your Age. Sok új ízt nem ad az életműhöz, de amit vállal, azt ügyesen és szórakoztatóan hozza.

Kiknek ajánlható: Akiknél megfér egymás mellett a macsós rock és nem kevésbé férfias rap.

Olyan, mint: A white-trash aktualizált verziója.

(SZSZCS)