Fél évvel a váltás után - az új Petőfi rádió első hat hónapja

A Petőfi rádió fél éve váltott struktúrát, s nagyjából az indulás óta megosztja a közvéleményt. Létjogosultságát igazolhatja megnövekedett hallgatottsága, s az a tény, hogy hiánypótló tevékenységet folytat, még akkor is, ha egész nap szinte csak zenéket játszik. Arról viszont már vita folyik, hogy közszolgálatinak minősül-e az adó. Az alábbi cikkben áttekintjük, hogy mitől lehet jó vagy nem jó az MR2-Petőfi rádió, továbbá megvizsgáljuk, hogy a nyár óta milyen lépések történtek az ORTT részéről.

Közel fél évvel ezelőtt, június elsején újult meg a Petőfi rádió. Sokakat meglepett, hiszen ha nagyon túlozni akarunk, akkor egyik pillanatról a másikra történt a váltás, mely során a könnyűzenéé lett a főszerep a korábbi beszélgetős, magazin jellegű műsorok helyett. Az előre borítékolható volt, hogy az új műsorpolitika konfliktusokat fog szülni, s erőteljesen megosztja majd a hallgatókat. A Magyar Rádió három adóját az átalakulás előtt nagyon kevés fiatal hallgatta, az új szemléletű vezetés ezen is kívánt változtatni, megtartva a Kossuth és Bartók rádió hagyományos (hírközlő, beszélgetős, illetve komolyzenei) struktúráját.

Ha felszínesen tekintünk a váltásra, azt vehetjük észre, hogy a Petőfi, vagyis új nevén MR2-Petőfi egyszerű könnyűzenei zenei adóvá változott, mely a nap huszonnégy órájában sugároz dalokat, napközben óránként hírekkel megszakítva, esetenként műsorvezetői felvezetéssel. Ha csupán ebben a minőségében vizsgáljuk, nagyjából megértjük azok panaszait, akik rögtön az indulástól kezdve vagy talán már az előtt ostorozták az újjászülető adót, hiszen régi jól bevált műsorok kerültek ki a műsorrendből (rádiókabaré, kívánságműsor, körkapcsolásos sportközvetítések stb). Mégis joggal vetődött fel a kérdés a Magyar Rádiónál, hogy hosszabb távon megéri-e fenntartani a két hasonló profilú (Kossuth és Petőfi), alapvetően a középkorúaknak vagy annál idősebbeknek szóló adót, illetve próbálják megszólítani a fiatalabb korosztályt is, és egyértelműnek tűnt, hogy változásra van szükség.

A Kossuth rádió felépítése is megváltozott a nyáron, koncentráltabb lett, új műsorok kaptak helyet korszerűbb, frissebb tartalommal, s a Petőfiről átkerült többek között a kabaré (igaz, más szerkesztőkkel), sőt esetenként élő sportközvetítéseket is hallunk a Magyar Rádió egyes adóján. (Igaz, a Magyarország-Görögország meccsbe negyed órával később kapcsolódtak be, s a Krónika kezdete tízkor megálljt parancsolt a közvetítésnek.) Az tehát nem igaz, hogy egy tollvonással elintézték a Petőfit, s a helyére egy zenedobozt állítottak. Egyszerűen arról van szó, hogy egy másik korosztályt próbál megszólítani ezúttal a közszolgálati rádió, ráadásul a korosztálynak egy olyan részét, mely eddig a partvonalon kívül várakozott.

Ez a "zenedoboz" hatalmas űrt pótol, régóta időszerű lett volna egy országos rádió, amely nem a magyar fülhöz szokott kommersz, esetenként kevés értékkel és megkérdőjelezhető tartalommal bíró zenéket játssza. A rendszerváltás után indult rádiók alakították s alakítják ma is a hazai közízlését. A Danubius és klónjai szóltak a butikokban, cukrászdákban, a műhelyekben, vagy a pepita párja, a Sláger ontotta az örökbecsűket, hiszen a magyar ember szeret nosztalgiázni. Gyakori érvként hangzott el, hogy olyan dalt nem adnak le a Danubiuson, amiben torzító van, mert az bántja a magyar fület. Kevés adó próbálkozott azzal, hogy például rockot is felvegyen a repertoárjába, hiszen akkor a hallgatottsága hamar esett volna. Felvetődik tehát a kérdés, akkor miért játsszanak, ha nincs rá igény? Valószínűleg, mert nem teremtettek rá igényt. Ez tipikusan a tyúknak és a tojásnak az esete. Mondjuk, hogy a rockra ne lenne igény Magyarországon, az még a legóvatosabb megfogalmazás szerint is kétséges. Furcsa, hogy senki nem látott fantáziát egy ilyen típusú rádió indításában a kilencvenes években, miközben a rock- és a metálszaklapot megközelítően annyian vásárolták, mint a Bravót.

A nagy adók közül a csak a Petőfin hallható például a Klaxons

A megújult Petőfi szlogenje a "Nagyon zene" lett. Az elképzelést követve többnyire olyan zenéket kezdtek el játszani, melyeket máshol nem hallani. Egy kalap alá venni őket vagy, egy közös meghatározást nem egyszerű rájuk aggatni. Mondhatjuk talán azt, hogy igényes zenék, de semmiképp ne használjuk az alternatív szót. Mert vajon egy tökéletesen megírt popdal Kate Nashtől vagy Suzanne Vegától miért lenne alternatív? Természetesen a Petőfi rádiónál már a torzítópedálra is rá lehet lépni, s az sem zavar senkit, ha egy magyar zenekar angolul énekel. Akár még sztárt is faragnak belőle. A "Nagyon zene" szlogen olyan épkézláb műfajokat takar, mint az indie, az elektronikus, a rap, a pop, a rock, az R&B, s ezek bármilyen keveréke.