Plasztikai műtét után a Duran Duran

A négytagúra fogyatkozott Duran Duran Andy Taylort egyenesen a világ legkeresettebb producerével, Timbalanddal és szintén világsztár haverjaival igyekszik pótolni, az eredmény egy rendkívül modern hangzású popalbum. Celine Dion is igyekszik bizonyítani, hogy még mindig képes megmászni a listák csúcsát, de a bőréből ő sem tud kibújni. Ígéretével ellentétben viszont nem változtat R&B-receptjén Alicia Keys, sem pedig a behízelgő Craig David. És mielőtt a sok popédesség megfeküdné a gyomrunkat, ellensúlynak itt van egy kis matek-metál a Dillinger Escape Plan előadásában. Lemezajánló.

The Dillinger Escape Plan: Ire Works

Előzmények: A matek-metál egyik alapcsapatának számító The Dillinger Escape Plan 1997-ben alakult New Jerseyben. Hogy milyen stílust is takar valójában a zenéjük, még önmaguk számára is bonyolult kérdés, hiszen a new-school hardcore, a prog-metál és a free-jazz elég tág keverékeként határozták meg ezt a mindent elsodró muzsikát. A nevüket a whiskys rabló amerikai megfelelője, John Dillinger iránti tiszteletükből adódóan választották. Az együttes tagjainak zenei tudásához kétség nem férhet, sőt ez az a stílus, mely rendkívüli precizitást és jártasságot igényel. Szinte lehetetlen követni, hogy ritmikailag milyen képletet alkalmaznak egy-egy dalban, talán tizenhét-huszonharmadban, vagy harmincegy-hetedben vannak a számok, de egy biztos, ezek a zenészek bármit képesek eljátszani. Eddig két nagylemezük jelent meg, az első 1999-ben Calculating Infinity címmel, ezt követte 2004-ben a rajongókat megosztó Miss Machine. A zenekar ezekkel a munkákkal nagyon magasra helyezte a lécet, mindenki kíváncsian várta, mit hoz a harmadik stúdióalbumuk, az Ire Works.

Eredmény: Egy biztos, nem mindenki számára lesz könnyen emészthető csemege a DEP új korongja. A nem egészen negyvenperces lemezbe 13 dalt sűrítettek, a dalok átlaghosszúsága két perc körül mozog. A műfaján belül igen változatos anyaggal van dolgunk: az első két szerzemény veszedelmesen őrjöngő sodrása után egy könnyebben befogadható, három dalból álló szakasza kezdődik a lemeznek, az üvöltést helyenként Faith No More-ra emlékeztető dallamok, jazzes zenei alapok, és jazzes hangszerelés váltják fel. Aztán az album második felében mindezek szintézisét kapjuk, akár egy szerzeményen belül is. Megint kapunk üvöltést (82588), de könnyebben befogadható darabot is (Dead As History). A záró, epikus hangvételű, hosszas örvénylésből építkező, közel hétperces Mouth Of Ghosts pedig egy teljesen más dimenzióba emeli a Dillinger Escape Plant, mániákus törzsi dobolás, feszes basszusfutam, az ismétlődő kántálásszerű éneklés a dal végére a már megszokott üvöltős zúzásba torkollik.

Kiknek ajánlható: Akik folyamatosan a metál megújulásában bíznak, s szeretik, ha a stílusok egymásra rakódnak, továbbá matekszakosoknak.

Olyan, mint: Semmihez sem fogható, mélyről jövő emocionális szintézis - bármit jelentsen is ez.

(DG)