Durva, mint Csernobil: Stock Aitken Waterman

Kylie Minogue új lemezzel tér vissza súlyos betegségét követően, és turnéra is indul, amelyből bennünket sem felejt majd ki. Az elfelejtett Rick Astley újra színpadra lép, Jason Donovan pedig most jelentette meg önéletrajzát, melyben őszintén beszél a drogfüggőségéről. Hogy mi a közös a három névben? Természetesen az, hogy a Stock Aitken Waterman producertriónak köszönhetik hírnevüket, mint még oly sokan mások is. A legsikeresebb brit slágergyárosok honfitársaik szemében ma már összefonódtak a Thatcher-korszakkal, és a nyolcvanas évek második felét meghatározták slágereik, még úgy is, hogy a szövegekért felelős Pete Waterman csak 38 éves korában tanult meg írni és olvasni. A Stock Aitken Waterman sztori, és ami érdekes lehet belőle 2007-ben.

Nemrég egy közvélemény-kutatás arra a meglepő eredményre jutott, hogy a britek a Stock Aitken Waterman trió munkásságát tartják Margaret Thatcher uralma után a legrosszabb dolognak, ami a nyolcvanas években megtörténhetett - megelőzve Csernobilt vagy az évtized nagy futballal kapcsolatos tömegtragédiáit (Heysel, Hillsborough).

Hogy minek köszönhetik ezt a "népszerűséget"? Száznál is több Top 40 sláger (köztük 13 No. 1), melyek ráadásul relatíve rövid idő alatt tarolták le az eladási listákat, a nyolcvanas évek közepe és a kilencvenes évek legeleje között. Gyorsan és hatékonyan dolgozva húzták rá szinte minden előadójukra ugyanazt a hangzásvilágot, és sokan a popzene "fast foodjának" is nevezték a Stock Aitken Waterman szerzeményeket.

Mike Stock, Matt Aitken és Pete Waterman viszont mindezek ellenére elmondhatja magáról, hogy a hatvanas évek amerikai slágergyára, a Motown szigetországi megfelelői, akik a maguk idejében arannyá változtattak mindent, amit csak megérintettek.

Bár a trióban a zenei alapokért Stock és Aitken voltak a felelősök, valószínűleg semmire nem mentek volna, ha nincs mellettük a nagypofájú Waterman, aki nemcsak a legkreatívabb és legdörzsöltebb volt valamennyiük közül, de közülük őbenne volt csak meg az a provokatív gátlástalanság, amely a poptörténet legnagyobb impresszárióit és menedzsereit jellemezte Parker ezredestől kezdve Malcom McLarenig.

Waterman fiatalkorában "trainspotterként" kezdte pályáját, és miután - esetenként lopott - vasúti relikviákat is gyűjteni kezdett, korán meggyűlt a baja a törvénnyel. Hamar kimaradt az iskolából is, ami azt eredményezte, hogy analfabétaként vágott neki az életnek, de ez nem akadályozta meg abban, hogy mérsékelten sikeres DJ karriert indítson. Később - rövid szünetektől eltekintve, amikor sírásóként vagy bányászként dolgozott - egyre jobban beépült a zeneiparba, és producerként is fel tudott mutatni különböző sikereket, de az igazi nagy dobására már közel a negyvenhez került sor: ekkor találkozott Stockkal, majd Aitkennel, akik mindketten stúdiózenészként és producerként próbálkoztak a megélhetéssel, de nem túl nagy sikerrel.

Dead Or Alive - You Spin Me Round (Like A Record)

Ekkor, 1984-ben alakult meg a Pete Waterman Limited (PWL), mely kezdetben a főként a melegklubokban népszerű elektronikus tánczene, a Hi-NRG stílusában írt diszkóslágereket. Közülük elsőként a duci transzvesztita Divine révén került fel SAW szerzemény a listákra, majd Hazell Dean Whatever I Do (Wherever I Go)-ja lett az első Top 10 sláger. Az első No. 1 sem váratott magára sokáig: ez ugyan a Dead Or Alive You Spin Me Round című, ma már klasszikusnak számító slágere volt, melyben nem szerzőként, hanem csak producerként működtek közre, de Stockék diszkós Hi-NRG alapjai nélkül kérdés, meddig jutott volna.

A következő nagy dobás a Bananarama áramvonalasítása volt, és a Venus vélhetően mindenki által ismert agresszív diszkóalapjaival a Stock Aitken Waterman végképp jegyzetté tette a nevét a szakmában, ám az igazi sikersztori csak most kezdődött.

Watermanék futószalagon kezdték szállítani az egyre populárisabb egyenslágereket, és mindezek egyre inkább olyan, előzőleg ismeretlen előadókhoz kapcsolódtak, akiket a SAW trió fedezett fel és indított el a pályán. Az első ilyen Mel & Kim volt, majd jöttek a többiek: Rick Astley, Kylie Minogue, Jason Donovan. 1987 Astley éve volt, a következő Kylie-é, míg 1989-ban nemcsak Jason Donovan tarolt (övé lett az év legnagyobb példányszámban eladott lemeze), de a Stock Aitken Waterman legsikeresebb éve is: 19 Top 10 sláger, ebből hat No. 1, és velük akart dolgozni a Judast Priest, Cliff Richard és Donna Summer is (és akkor Samantha Foxot még nem is említettük, akinek szintén szállítottak slágert).

Samantha Fox - I Only Want To Be With You

A trió, mely pár évvel korábban még a popsajtó kedvence volt friss és úttörő produkciós módszerei miatt, rövidesen első számú közellenség lett. A "Stop! Aitken Waterman" szlogenné vált, Watermanéket kikezdték azért is, ahogyan bántak a sztárjaikkal, akiknek nem sok függetlenséget hagytak. És persze a nagyhangú nyilatkozataik sem segítettek a helyzeten, melyekkel a médiát hangolták maguk ellen, sőt, még halálos fenyegetéseket (!) is kaptak a dalaiktól csömört kapó állampolgároktól.

Az igazi gond azonban az volt, hogy közvetlenül a csúcsot jelentő 1989-es év után a SAW sikersorozata megakadt. Egyrészt előadóikat különböző okok miatt elvesztették, másrészt a legmodernebb pop- és tánczenei trendeket Watermanék már nem értették meg, akárcsak a hiphopot, sem a sampling technikát, és dalaik már elavultnak, lefutottnak és unalmasnak tűntek az új évtizedben. Elsőként Aitken távozott a süllyedő hajóról 1991-ben, majd később Stock és Waterman útjai is szétváltak.

A trió később a bíróságon egyesült újra, ahol Stock és Aitken hiába szeretett volna több részesedést kicsikarni a jogdíjakból Watermantől, aki 60 millió fontos vagyonával messze a leggazdagabb lett hármuk közül, és még a brit királyi vasúttársaság privatizációja idején saját vasúti céget is alapított, visszatérve legelső szerelméhez. Ő egyébként a Steps együttes gründolásával újabb sikereket aratott az ezredfordulón is, de ezek azért nemigen mérhetők a SAW aranykorához, hiszen a Steps senkinek nem jut eszébe a kilencvenes évekről, viszont ha a nyolcvanas évek kerül szóba, akkor egyértelmű, hogy előbb-utóbb Stock, Aitken és Waterman is beugrik.