Durva, mint Csernobil: Stock Aitken Waterman

Kylie Minogue új lemezzel tér vissza súlyos betegségét követően, és turnéra is indul, amelyből bennünket sem felejt majd ki. Az elfelejtett Rick Astley újra színpadra lép, Jason Donovan pedig most jelentette meg önéletrajzát, melyben őszintén beszél a drogfüggőségéről. Hogy mi a közös a három névben? Természetesen az, hogy a Stock Aitken Waterman producertriónak köszönhetik hírnevüket, mint még oly sokan mások is. A legsikeresebb brit slágergyárosok honfitársaik szemében ma már összefonódtak a Thatcher-korszakkal, és a nyolcvanas évek második felét meghatározták slágereik, még úgy is, hogy a szövegekért felelős Pete Waterman csak 38 éves korában tanult meg írni és olvasni. A Stock Aitken Waterman sztori, és ami érdekes lehet belőle 2007-ben.

Mel & Kim

"Számomra a mai napig ők az igazi Spice Girls. Mind attitűdben, mind önbizalomban ők testesítették meg a Girl Power koncepciót" - mondta róluk érezhető fájdalommal Pete Waterman, ami nem is csoda, hiszen a két félig karibi, félig brit származású brixtoni lány előtt nagy karrier állt, mely aztán tragikusan hamar véget ért. Melanie és Kim Appleby voltak a Stock Aitken Waterman "istálló" első igazi felfedezettjei: 1987-ben négy kislemezük is felkerült a brit listára, közülük a Respectable az első helyig meg sem állt.

Mel & Kim: Respectable

Egzotikus és vagány megjelenésükkel igazi egyéniségnek számítottak, és minden adott volt, hogy meghódítsák az egész világot, ám a sors nem így akarta. Egyrészt Rick Astley és Kylie Minogue sikerei kicsit háttérbe szorították őket, de az igazi problémát Mel egészségi állapota jelentette. A fiatalabbik Appleby nővért gerincrákkal diagnosztizálták, és végül 1990-ben el is vitte a kór. Kim szólóban próbálkozott, Don't Worry című slágere az év végén még felkerült a brit lista 2. helyére, de utána elfogyott a patron, és rá kellett jönnie, hogy egyedül nem megy.

Big Fun

Ez a rövidéletű fiúcsapat 1989-ben tűnt fel a Blame It On The Boogie című Michael Jackson sláger feldolgozásával, és egy ideig a legnagyobb sztárok közé tartoztak, de két évvel később már alig mondott a Big Fun név valamit bárkinek is.

Big Fun - Blame It On The Boogie

Egyetlen albumuk jelent meg, de pechjükre már a Stock Aitken Waterman korszak leszálló ágában történt mindez, és a kedvezőtlen popzenei klíma ellen már semmit nem tehettek.

The Reynolds Girls

Ez a két pimasz liverpooli csitri 1989-ben osztotta meg az Egyesült Királyságot az I'd Rather Jack című slágerrel, melyben beszóltak mindenkinek a Rolling Stonestól kezdve a Dire Straitsig, és kijelentették: minden generációnak a saját zenéje a non plus ultra, miért nem hallhatják hát ezt a rádióban?

The Reynolds Girls - I'd Rather Jack

És miért van az, hogy a rádiókban a zenét mégis olyan emberek állítják össze, akik kétszer olyan idősek, mint ők? - tette fel a kérdést Aisling és Linda Reynolds (az már csak a hab a tortán, hogy mindezt szintén náluk majdnem kétszer idősebb emberek írták). Az I'd Rather Jack sláger lett, ám aztán a Reynolds lányok annyira elbízták magukat, hogy egyből függetlenítették is magukat Stockéktól - azóta se nagyon hallott róluk senki.

Brother Beyond

A négytagú Brother Beyond sikertelen fiúcsapatként kezdte karrierjét, kislemezeik nem sok vizet zavartak a slágerlistákon, ám aztán a SAW trió vette kezébe a dolgokat, és az együttes csodák csodájára befutott. A The Harder I Try, majd a He Ain't No Competition is bekerült a Top 10-be, és a tinimagazinok kedvencévé tette a Brother Beyondot, amely aztán elkövette a szokásos hibát: a saját lábára próbált állni.

Brother Beyond - He Ain't No Competition

Mondani sem kell, hogy ez nem sikerült, az 1989-es Trust című lemez jókora bukás volt (valamilyen okból kifolyólag éveken keresztül hegyekben álltak a példányok a magyar lemezboltokban...), és az együttes nem sokkal később fel is oszlott. Az énekes Nathan Moore később egy másik fiúcsapat, a Worlds Apart tagjaként lett ismét népszerű 15 perc erejéig.

Inkei Bence