Made in Hungary - válogatás külföldre magyar dalokból

Egy Nagy-Britanniában megjelent lengyel popválogatás szolgáltatott apropót arra, hogy összeállítsunk egy lemeznyi anyagot a külföldön is népszerűsíthetőnek tartott magyar pop/rock termésből, az Illéstől Péterfy Boriig, a metáltól a eurodance-ig.

A múlt héten jelentette be az EMI, hogy megjelenteti Nagy-Britanniában az első hivatalos lengyel popzenei válogatásalbumot, melyre a lengyel poptörténet legjobb dalait gyűjtötték össze. Nyilvánvalóan van szerepe a lemez megjelenésében a szigetország hatalmasra duzzadt lengyel kolóniájának is, de ha már egyszer így alakult, akkor a lemezzel azt is szeretné elérni az EMI lengyel lerakata, hogy a britek megismerhessék a lengyel popzenét, sőt, rá is jöjjenek, hogy "milyen színes és nyitott nép" is az, amelyik újabban teljesen elözönlötte az országukat.

A tömeges magyar inváziónak ennél azért kisebb az esélye, de ettől függetlenül eljátszottunk a gondolattal, hogy miként cselekednénk, ha egy hasonló profilú magyar kiadványt kellene összeállítanunk. Össze is szedtünk egy lemezre való dalt a magyar poptörténet legjavából szemelgetve, és törekedve arra, hogy lehetőség szerint külföldön is élvezhetőbb dalokat válogassunk össze, lehetőleg minél több műfajból.

Ez egyben azt is jelenti, hogy válogatásunkból kimaradtak olyan "túl magyaros", szövegcentrikus előadók - legyenek itthon mégoly népszerűek is -, mint a Tankcsapda vagy a Kispál és a Borz, és nem fért be Ákos sem, akinek a "szakrális popsztári" mivoltát nehezen lehetne lefordítani bármilyen nyelvre. Igyekeztünk inkább az olyan daloknak lehetőséget adni, melyekhez nem feltétlenül kell érteni magyarul ahhoz, hogy hassanak a hallgatóra és amelyek esetleg besorolhatók egy-egy nagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő irányzatba is. Az sem volt hátrány, ha valamely előadónk angolul is énekel.

Tisztában vagyunk persze azzal, hogy a világnak - és különösen a briteknek - nem feltétlenül magyar popzenére van szüksége, de ettől még jó egy vállalható és ütős összeállítást készíteni csak magyar felvételekből. Az ilyen játékokkal azonban együtt jár, hogy vannak, akik kimaradnak - őket vigasztalja az a tudat, hogy ez csak az [origo] tét nélküli összeállítása, és lehet, hogy ha majd egyszer tényleg lesz ilyen válogatásból "hivatalos" is, akkor arra majd ők is felkerülnek.

Illés - Good-bye, London (1972)
A magyar nyelvű rockzene megteremtője természetesen nem hiányozhat egy ilyen összeállításból, főleg, hogy azok a dalok nemcsak iskolát teremtettek, de négy évtized múltán is tartják magukat a műfaj honi legjobb szerzeményei között. Éppen ezért hittel valljuk, hogy itthon a mai napig az Illésnek van a legtöbb olyan dala, mely bármilyen nemzetközi összehasonlításban megállhatja a helyét. Ha magát Szörényi Leventét kérdeznénk meg, melyik Illés-számra a legbüszkébb, minden bizonnyal a Good-bye, London-t mondaná, mint ahogy már többször is elmondta, hogy ezzel a felvétellel sikerült leginkább elkapni azt a hangulatot, ami az Illést legjobb pillanataiban jellemezte. A Good-bye London energikus és nem túl bonyolult rockdal, ütős refrénnel, mely bárkinek belekúszik elsőre a fülébe, arról nem is beszélve, hogy esetében még nyelvi akadályok sem hátráltatnák a megértést. (A dal az Add a kezed című albumon jelent meg először, és több Illés-válogatáson is hallható.)

Hungária - Rémlátomás (1968)
A Fenyő Miklós vezette Hungária (később ékezet nélkül: Hungaria) megélt számos inkarnációt, zenei stílust, sikert és kudarcot, volt Ki mit tud?-nyertes ígéretes beatzenekar (a hatvanas-hetvenes évek fordulóján), volt kegyvesztett száműzött (a hetvenes évek közepén-végén), majd sikert sikerre halmozó országos sztárzenekar a nyolcvanas évek eleji rock'n'roll-korszakával, végül fokozatosan felaprózódott. Itthon a Hotel Menthol-ra emlékezünk teljes joggal, ám a zenekart egy külföldre szánt válogatáslemezen semmi más, csakis a Rémlátomás című korai szerzeménye képviselheti. A felszálló ágban, 1968-ban megjelent Csavard fel a szőnyeget című kislemezdal örökzöld a magyar könnyűzene történetében, de az igazi gyöngyszem a B oldalon hallható, a még ma is elképesztően hatásos megszólalású Rémlátomás világszínvonalú beat-dal. Ha címkézni kellene, akkor lehetne az obskúrus freak-beat, vagy psycho-pop kategóriákkal, de a bármilyen vonatkozásban megemlített pszichedelikus jelző is helytálló vele kapcsolatban. Pincemély groove-ok, nyomasztó orgona, pengeéles gitárok és hideglelős vokáleffektek, valamint egy horrorisztikus rémlátomás sztorija a szövegben. Egyáltalán nem túlzás: ha ugyanabban az évben Angliában jelenik meg, ma a korszak egyik klasszikusaként emlékeznénk rá. (A dal elérhető a Rocklegendák 1966-1970 című válogatáslemezen, vagy a Hungária Rég volt, így volt... című gyűjteményes albumán.)

Omega - Gyöngyhajú lány

Omega - Gyöngyhajú lány (1969)
Az együttes talán legnagyobb slágere a legtöbb feldolgozást megért magyar rockdal is egyben. A szám eredetije amúgy épphogy felkerült az 1969-es korongra: szerettek volna egy visszafogottabb, nyugodtabb kompozíciót is lemezre rögzíteni, azonban éppen Angliába indultak turnéra (első magyar zenekarként), így a további munkákat a turné utánra hagyták. Amikor hazaértek, elővették Presser Gábor korábban elkezdett instrumentális dalkezdeményét, melyből megszületett a nagy mű. A dal végül meghódította Európát, s számos átirat született németül, csehül, lengyelül, angolul, s még a Scorpions is feldolgozta, úgyhogy ezzel a dallal igazán biztosra mehet bárki. (A dal 1969-ben jelent meg a 10 000 lépés című második Omega-nagylemezen.)

Bergendy - Részeg hajnalok (1972)
A magyar soulzene ritkásan elhelyezett alapköveit a hatvanas évek végén fektették le (Bajtala-trió: Cigánylány, Atlas: Töröld le a könnyeidet!), de a műfajt igazán a Bergendy együttes honosította meg és tette népszerűvé a hetvenes évek elején. Bár komoly hagyományokat azért nem sikerült teremteni, a korai Bergendy-albumokon erős a soulos vonal, a később egyre inkább domináns középutas popzene, a funky-szólamok és a dzsessz-rock mellett. Az 1972-es, cím nélküli, első igazi Bergendy-lemezen (már volt egy ezt megelőző is korábban egy évvel, ám azon csak átdolgozások szerepeltek) hallatszik a külföldi vendéglátózáson felszedett profizmus, maximalista megszólalás és a zene is szinkronban volt a nemzetközi trendekkel (a soul mellett például a Chase-féle fúziós dzsessz-rockkal). A Részeg hajnalok bámulatosan felépített dal: Demjén Ferenc éneke egy egyszerű gitártéma felett szól, majd belépnek a domináns fúvósok és az éltető ritmusszekció, aztán a refrén egy ügyes tempóváltás után érkezik, majd hosszabb groove-os kiállás jön, és a végén játékos fúvós-szólamok. Nívós produkció, még ma is mellkasmasszírozó basszus-megszólalás, és olyan dallamosság, ami bárhol sikerre számíthatna.