Bikini - Kicsinál szódát (1983)
Nagy Feró - most nem számítva egyéb szerepvállalásait, főképp rádiós műsorvezetését a Garázs című műsorban - a Beatrice első nagy korszakával alkotta a legnagyobb hatásút, annak 1987-es újjáalakulása után jutott népszerűsége csúcsára, zenei szempontból azonban a legjobbat az első két, ma már ős-Bikiniként emlegetett Bikini-albumával (Hova lett... - 1983, XX. századi híradó - 1984) hozta létre. Az alapjaiban feszes new wave zenét tartalmazó korongok valójában elképesztő stílus-kavalkáddal szolgálnak, bravúros szerepjátékokkal, hangulatilag is kaleidoszkopikus mutatványokkal. Nem túlzás a legjobb magyar lemezek között emlegetni, melyek ráadásul bizonyos szegmenseiben Magyarországon még párhuzamba is állíthatók (nagyjából a Bizottsággal), de abban a korszakban ez a váratlan kanyarokkal élő zenei világ külföldön is sikerre számíthatott volna, úgy, hogy a külföldi példáktól teljesen elzárva hozták létre a formai szabályokat felrúgó mesterműveket. Az első Bikiniről származó Maradj már!! például a Dead Kennedys legendás frontemberének, Jello Biafrának is kedvence volt, az ő ajánlására kötött ki egy nemzetközi punkválogatáson (World Class Punk). A Kicsinál szódát (szinte mindkét lemez bármelyik dalához hasonlóan) egy szerzeményen belül is bizonyítja a kreatív ötlethalmozást, ha egy operisztikus ének, ha vicces mondóka, ha country szájharmonika, ha törzsi dobok szükségeltetnek a végeredményhez, akkor az azonnal meg is szólal. A dal alapját nyújtó feszes new wave-sodrás Feró mellett a profi zenészeket, a Németh-ritmusszekciót is bőven dicséri. Mit sem kopó, örök klasszik.
Dopeman - Enyém a világ (1999)
Bár ezt a dalt sokan Virítsd a lóvét-ként ismerik, az eredeti címe mégis Enyém a világ. A szám a mester második nagylemezén, a Magyarország rémálmá-n jelent meg 1999-ben, s tulajdonképpen Dopeman kezdeti karriertörténetének rímekbe szedett zanzája. A dal, csakúgy mint a lemez, kiemelkedett az akkori magyar rapmezőnyből, a szövegek alá fifikásabb, kidolgozottabb zene társult, mely többek között Dopeman öccsének, Pityinger Péternek (aki egyben a zenésztársa is) köszönhető. Az Enyém a világ, mint a korszak talán legfigyelemreméltóbb és legslágeresebb darabja, valószínűleg felvehette volna a versenyt a kilencvenes évek végén más európai gengszter-rap produkciókkal is.
Ektomorf - Outcast (2006)
A mezőkovácsházi Ektomorf az évek során a legkelendőbb és legismertebb magyar metálzenekarrá vált Európában. Lemezeik tízezres példányszámot produkálnak, s a kontinens nívós metálfesztiváljain főfellépőnek számítanak. Az Outcast című lemezük címadó dalába minden bele van sűrítve, amit a zenekarról tudni érdemes: a kitaszítottság miatti düh (külföldön előbb váltak sztárokká, mint itthon), feszes ritmusokra alapozott precizitás és intenzivitás. A maga műfajában mindenképpen világszínvonalúnak számít az extrém metált játszó Ektomorf, bár a magyar metálmezőnyből még bőven lehetne találni nívós produkciókat.
Amber Smith - Introspective
Amber Smith - Introspective (2007)
Az egyre figyelemreméltóbb lemezeket produkáló honi indie színtér egyik legrégebb óta pályán levő zenekara kezdetben párhuzamosan dolgozott angol és magyar nyelven, ám most már csak angol lemezeket ad ki. A két évvel ezelőtti albumon is egy elismert külföldi hangmérnök-zenésszel (Robin Guthrie, ex-Cocteau Twins) dolgozhattak, s az új lemezüket szintén Angliában keverték. Ezúttal Chris Brown segédkezett a lemez elkészítésénél, aki olyan zenekarokkal dolgozott már együtt, mint a Radiohead, a Muse vagy a Starsailor. A korong címadó száma apokaliptikus víziót nyújt a maga szürkeségével és nincstelenségével, kellően zaklatott és feszes, ám mégis slágeres darab. Az Introspective ugyan szembemegy az aktuális gitárzenei trendekkel, de teljesen vállalható darab, és egy manapság nemzetközileg elég népszerű műfajban sem vallana szégyent.
Péterfy Bori - Vámpír
Péterfy Bori - Vámpír (2007)
A színész-énekesnő évekig az Amorf Ördögök tagja volt, majd a zenekar feloszlása után a korábbi zenekari társai nem hagyták magára, s elkészítették közösen Bori első, cím nélküli szólólemezét. A kellemes poplemezről az egyik legslágeresebb számot emeljük ki most, melyet a Petőfi Rádió is állandó rotációban játszik. A melankolikus popdal szinte azonnal szíven találja a hallgatóját, melynek szövegében a művésznő vérszívó vámpírrá változik. A szám kiválóan reprezentálná egy külföldi válogatáslemezen, hogy milyen is a mai magyar, annyira-már-nem-is-underground popzene: könnyed, dallamos és slágeres, de mégsem tolakodó.
+1: TNT - Bolond, aki sír egy lány után (2000)
Biztosan sokan emlékeznek még az O-Zone nevű moldáviai eurodance trió Dragostea Din Tei című világslágerére, amely mutatott egy lehetséges utat a külföldi sikerre vágyó kelet-európai popzenészeknek. Vagyis nem kell vacakolni az angol szövegekkel, sem azzal, hogy mennyire passzol a zenénk az aktuális trendekhez, hanem direkt rágyúrni a gagyira és tíz évvel ezelőtti eurodance alappal csinálni egy igazi novelty slágert (elsősorban a bizarr egyedisége miatt sikeressé váló számot), melyet ugyan senki nem vesz komolyan, mégis ismeri az egész világ. A nálunk a kereskedelmi rádiókban jó évtizedig egyeduralkodó eurodance kitermelt pár nagy slágert, közülük nekünk még a TNT nyolc évvel ezelőtti sikerdala maradt meg leginkább a fejünkben, és mivel pár éve Japánban angolul is megjelent, még lefordított verzió is van belőle. Kis szerencsével lehetett volna Áki és Inti a magyar O-Zone, és ki tudja, talán még mindig nem ment el teljesen ez a hajó...