Made in Hungary - válogatás külföldre magyar dalokból

Egy Nagy-Britanniában megjelent lengyel popválogatás szolgáltatott apropót arra, hogy összeállítsunk egy lemeznyi anyagot a külföldön is népszerűsíthetőnek tartott magyar pop/rock termésből, az Illéstől Péterfy Boriig, a metáltól a eurodance-ig.

Zalatnay Sarolta - Hadd mondjam el(1973)
A hatvanas évek országszerte népszerű táncdalénekesnője a sikert meghozó, de többségükben kicsit bugyuta slágerek után a következő évtizedben radikális stílusváltáson ment keresztül, és funkos, Hammond-orgonás, dögös rockdalokat vett fel, melyhez nagy segítséget nyújtott a Skorpió zenekar. Cinit bájos és ártatlan énekesnőként ismerte meg az ország, mely aztán nem is nagyon tudott mit kezdeni a Janis Joplint idéző sikolyokkal és a keményebb megszólalással. Nem véletlen, hogy akkoriban az énekesnő inkább külföldön (NDK, Csehszlovákia, Szovjetunió) volt népszerű, mint ahogy az sem, hogy e felvételeknek komoly kultuszuk van több vezető angolszász mp3-blogon is. "Nagyon nagy kár, hogy Zalatnay zenéje ennyire ismeretlen, mert különben el tudnám képzelni, hogy sokaknak tetszene, függetlenül a magyar nyelvű szövegektől" - írta a dalról az egyik legnépszerűbb mp3-blog, a Fluxblog.

Skorpió - A rohanás (1974)
Bár hard-rockos keménységgel már a második Omega-lemezen is találkozhattunk, aztán az első LGT-albumon úgyszintén, de a Taurus mellett a Skorpió megalakulása, majd a P. Mobil színrelépése hozta el a magyar hard-rock első nagy korszakát. A Metro és LGT felől érkező Frenreisz Károly mindig tehetséges, nagy formátumú zenészek körében játszott, a Skorpió első korszakában ez különösen így volt (nem véletlen, hogy sokak mögé "odatették" őket stúdiózenésznek, vagy az sem, hogy a zenekar billentyűse, Papp Gyula később egészen más műfajokban, pl. diszkóban is megállta a helyét, szerzőként is). A profizmus mellett a korszak hitelessége is átjön az első Skorpió-lemezből, melynek címadó, nyitószáma - A rohanás - bő két és fél percben (nagyjából a Deep Purple nyomvonalán) felvonultatja a műfaj majd összes érdemét. A dögös dal röpke szólóival, jól beillesztett orgonáival, mélyenszántó basszusdörmögésével és rohamtempójával mindent tud, amit a stílustól elvárunk. Az együttes nem véletlenül vált népszerű koncertzenekarrá ekkoriban a környező szocialista országokban, nem véletlenül kísérte Zalatnay Saroltát olyan korongokon, melyek még ma is komoly érdeklődésre tartanak számot külföldön, neve nem véletlenül került fel nemrégiben a befolyásos netes zenei újságnak számító Pitchforkmedia hasábjaira pozitív jelzővel (egy hetvenes évekbeli magyar funkdalokat összegyűjtő válogatás kapcsán), és zenei antikváriumokban kapható poros vinyljeik nem véletlenül olyan kapósak az ide látogató külföldi lemezgyűjtők körében.

LGT - Ringasd el magad

LGT - Ringasd el magad (1973)
Egy Angliába szánt magyar zenészeket felvonultató válogatásalbumról nem maradhat le egy olyan együttes slágere, amelynek tagjai londoni stúdióban dolgozhattak a hetvenes években. Itt rögzítették Ringasd el magad című lemezüket, melynek az utolsó dalaként szerepelt a címadó szám is, melyet aztán később egy hosszabb verzióban is elkészítettek a Képzelt riport... című musicalalbumra. A darab aztán nemzetközileg is ismert lett - csakúgy, mint a Ringasd el magad című dal -, öt országban mutatták be nagy sikerrel. "Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy"- ezzel a sorral kezdődik a dal, s ez rádöbbentett mindenkit, hogy a beat-nemzedék kritikájának szánt mű egyben a rendszer kritikája is. Ha a hetvenes évek magyar viszonyait (egy remek, hipnotikus popszámmal fűszerezve) szeretnénk megértetni egy külföldivel, akkor ezt a dalt mindenképpen le kell játszani neki.

Generál - Törökméz (1973)
A hetvenes évek egyik legtehetségesebb és legsikeresebb magyar zenekara az első albumával mindjárt berobbant a hazai popzenei életbe, de a "kölyök" Generál abban az időben nemcsak itthon, de külföldön is komoly sikereket aratott. Itt persze a volt szocialista táborra, közelebbről a Szovjetunióra és Lengyelországra kell gondolni, de ez semmit sem von le a Generál friss, magával ragadó, fiatalos zenéjének értékéből. Slágereik közül a Törökméz testesíti meg leginkább a zenekar erényeit, és úgy hangzik, mint egy slágeresebb Led Zeppelin-dal, kristálytiszta háttérvokálokkal gazdagítva. Révész Sándor, Karácsony János vagy Novai Gábor később más zenekarokban is komoly sikereket értek el, de itt egy olyan közös hangra sikerült rátalálniuk, amely még harminc évvel később is frissnek és dögösnek hat. (A dal az együttes Staféta című bemutatkozó albumán volt hallható először, de meghallgatható itt is.)

Beatrice - Nem kell

Beatrice - Nem kell (1979)
Ha külföld felé kellene megmutatni, hogy milyen volt a magyar punk, akkor egyrészt bajban lennénk, mert kevés a dokumentum róla, másrészt nyilván a Beatricét kellene mutatni, ami ráadásul zeneileg meg nem is igazán nevezhető punknak. A zenekar korai korszaka (benne egy érdekes diszkófázissal) és az eredeti alapító, Csuka Mónika kiválása után Nagy Feró az AC/DC magyarításában látta meg a potenciált. A boogie-rockot Ramonesszel és némi Sex Pistolsszal törte meg (bár eleinte nem is tudta, hogy ezek a punkok), magyar nótával, kuplével fűszerezte, valamint jó adag nemzedéki kommentárral dobta fel, így egy csapásra a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának egyik vezéregyéniségévé, a hátrányos helyzetű fiatalok szócsövévé vált, ugyanakkor a széles spektrumú szövegvilág a vezető ellenzéki értelmiséget is megérintette. Na ennek a jelentőségnek elvileg a szövegek értése nélkül kevésbé kellene működnie, ráadásul a punk nihilizmusával is párhuzamba állítható, gunyoros Nem kell esetében az pláne fontos, ám Nagy Feró karizmája bizony ezt a dalt külföldön is 'átvinné'. A minimalista verze-részek utáni slágeres refrén és a dal második felének dühös tomboldája bizonyítja, hogy már a hetvenes években is volt életerős magyar punkzene, ami ugyanazt jelentette a fiataloknak Budapesten, mint amit éppenséggel a hasonszőrű zenekarok, mondjuk, Londonban. (A Nem kell eredeti verziója az 1993-ban kiadott A megkerült hangszalag - Betiltott dalok (1979) című CD-n hallható, de újravett formában szerepel az első Beatrice-lemezen, a dupla Beatrice 78-88-on is.)

KFT - Bábu vagy

KFT - Bábu vagy (1981)
Szemben a megtűrt undergrounddal a magyar újhullám hivatalos tagozataként csúfolt együttesek adhattak ki lemezt, így az ide tartozó KFT-t nyugodtan nevezhetjük fősodorbelinek, pláne, hogy a Fesztivál '81-en a zenekar került ki győztesen, nagy közönségsikert aratva ezen dalával. A frissítésre szoruló Hanglemezgyártó Vállalatnak pedig kapóra jött ez a nívós produkció, mely az évek során remek albumokkal bizonyította zenei invenciózusságát, slágerességét, valamint nyelvi leleményességét. Zeneileg is a klasszikus angolszász újhullámhoz (Police, Ultravox, Japan) legközelebb álló korabeli magyar együttes (mondjuk a skás Forum, a skás-szinti-popos GM49 mellett), mely ugyanakkor ahhoz kellő egyéniséggel rendelkezett, hogy ne lehessen illetni a másolás vádjával. A Bábu vagy nem csak akkor volt átütő szerzemény, hanem máig megőrizte erényeit, pontosan úgy szól, ahogy egy korabeli, akár angol new wave-dalnak szólnia kell: karakteres szinti, éles gitárok, bund nélküli basszuskalandozások, ironikus énekdallamok. A dal témája a robotikus ritmus okán is nyilvánvaló, a futurisztikus, elvágyódó szintiszóló nem lógna le az ugyanebben az évben kiadott kettős Simple Minds-lemezekről sem, és ez bizony komoly dicséret.