Lucy gyémántokkal az égen - LSD és rock a hatvanas években

Az LSD a hatvanas évek végén a popvilág legdivatosabb tudatmódosítójának számított, feltűnése nagyban átrajzolta a rockzene térképét is. Pszichedélia Angliában és Amerikában, LSD-ihlette zenék négy évtizeddel korábbról.

Albert Hofmann, az LSD felfedezője halálakor nem volt médium, amely a halálhírben ne emlegette volna a Hofmann által felfedezett vegyület popkulturális hatását. Tény, hogy bár a rock & roll és a tudatmódosító szerek rengetegszer keresztezték egymást útját, talán nem volt egyetlen más olyan vegyület sem, amely ennyire közvetlenül befolyásolt a rocktörténelmet. A mai napig rendkívül befolyásos hatvanas évtized jó részének zenei termésére igencsak rányomta a bélyegét a hallucinogén drogok fogyasztása, és ezen belül is elsősorban az LSD hatása volt a legerősebb. A hatvanas évek második felének pszichedelikus korszakára leginkább az LSD volt hatással, és a korszak valamennyi főbb szereplőjére így vagy úgy, de hatással volt, a Beatlestől kezdve a Grateful Deadig. Anélkül, hogy belemennénk az LSD vélt vagy valós kártékony hatásairól folytatott vitába, inkább csak kiválogatjuk az LSD és a rockzene kapcsolatának legmeghatározóbb pillanatait.

A Beatles korai és kései korszakaiban készült felvételeket összevetve nyilvánvaló, hogy pár év alatt hatalmas átalakuláson ment keresztül a gombafejűek zenei világa. Persze ennek számos összetevője volt: Lennonék egyre jobban kiismerték magukat a stúdióban, lehetőségük nyílott rá, hogy ne csak két-háromperces, R&B-ből és hagyományos rock & rollból kifejlődő dalokat írjanak, hanem mind több és többfajta zenei hatást kombináljanak felvételeiken. Nem lehet azonban letagadni, hogy az LSD megismerésével is új fejezet nyílt a Beatles történetében. John Lennon és George Harrison 1965 tavaszán ismerték meg az LSD-t, miután egy barátjuk belecsempészett a kávéjukba egy adagot, majd rövidesen követte őket Paul McCartney is, aki nem sokkal később elsőként ismerte el egy interjúban nyilvánosan a drog fogyasztását.

A Beatles stúdióalbumai fokozatosan sokrétűbbek lettek, és a Rubber Soul lemezt követő Revolver 1966 nyarán már a pszichedelikus korszakba való önfeledt belépést dokumentálta. Nemcsak azért, mert a lemezen LSD-trip által befolyásolt szövegek hallhatók (ilyen a She Said She Said), de a teljesen újszerű hangzás is a tudatmódosító szerek hatását mutatja. A legjobb példa erre a hipnotikus Tomorrow Never Knows, ami egy semmi addigihoz nem hasonlítható szám volt, és melyet egyértelműen Lennon LSD-utazásai ihlettek, pontosabban az "LSD-pápa" Timothy Leary és két szerzőtársa The Psychedelic Experience című könyve és a Tibeti Halottaskönyv. A Revolver után következő Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band - melyet sokan a Beatles csúcsművének tekintenek - aztán végképp térdig jár a savban, a lehető legváltozatosabb effektekkel és hangszerekkel megbolondított hangzása a pszichedelikus pop legjavát gyűjti egybe, és már egy olyan zenekart mutat be, melynek valamennyi tagja - a korábban ellenkező McCartney is - az LSD által módosított tudatvilágban él.

The Beatles - Lucy In The Sky With Diamonds

Ezen a lemezen található a Beatles és az LSD kapcsolatának leghíresebb száma, a Lucy In The Sky With Diamonds is. Bár ebben az időben a Beatles tagok tényleg rendszeresen éltek hallucinogén drogokkal, közvetlen utalást ritkán találunk a dalokban. Éppen ez támasztja alá azt, amit Lennon és a többi tag is állított akkoriban, nevezetesen, hogy a címben található szavak kezdőbetűi csak véletlenszerűen adják ki az LSD rövidítést, ellenben Lennon fia, Julian egyik rajza inspirálta. Ennek némiképp ellentmond, hogy pár évvel ezelőtt McCartney már úgy nyilatkozott, hogy bár valóban a rajz volt a fő inspiráció, a dalra egyértelműen hatott az LSD is. Ha valaki megnézi a Yellow Submarine című animációs filmben milyen köntösben bukkan fel a dal, akkor aligha fog ezzel az állítással vitába szállni.