Magyarországon a 3-8 évesek között hatalmas Thomas-kultusz tombol. A gyerekmeseipar van olyan hatékony - vagy még hatékonyabb -, mint a felnőtt zeneipar: a rengeteg Thomas-pólóban, -sapkában és -kabátban feszítő kisgyerek és a shopok előtt továbbiakra ácsingózó tömött sorok legalábbis ezt sejtetik. Hamarosan kezdődik a Thomas és barátai: A Cirkusz a városba jön című előadás a Papp László Sportarénában, a terem félig leválasztott része majdnem tele, a nézőtéren műanyag botokra felerősített Thomas-villogók világítanak, az előadás valamivel 5 után egyszer csak elkezdődik.
Thomas, a gőzmozdony olyan, mint egy antréjára sokat adó sztár: csak a kezdés után jó öt-tíz perccel később gördül be a színpadra, ekkor viszont a kiskorú közönség pont olyan ovációval fogadja, mint szüleik - ízléstől függően - Lady Gagát vagy Mick Jaggert, azzal a különbséggel, hogy őszinte köszöntéseket is küldenek felé. Mögöttem egy négy év körüli kisfiú például azt kiáltja, hogy "Szia, Thomas!", amikor pedig a körülbelül 80 sorral odébb lévő mozdony nem válaszol, csalódottan jegyzi meg, hogy "biztos süket". Ugyanilyen szeretet övezi Gordon és Percy felbukkanását is.
Gyerekelőadáson utoljára gyerekként vettem részt, akkor a színpadon főztem valamit egy képzeletbeli fazékban Gryllus Vilmos vagy Levente Péter közreműködésével. Az azóta eltelt 25 évben el is felejtettem, hogy a gyerekelőadásokon állandó interakció folyik, és ez felnőttszemmel duplán szórakoztató: egyrészt ott van ugye maga a szórakozásra szánt darab, másrészt a gyerekek reakciói. És ők a legközreműködőbb közönség: ha a sípoló vonat hangját kell utánozni, sípolnak, ha azt kell elárulni a Kövér ellenőrnek, hol van a bohóc, egymást harsogják és mutogatják túl, hogy pont mögötte.
Az előadás képeiért kattintson!
Cirkusz és bonyodalmak
Kár, hogy ebből a brit szereplők egy szót sem értenek: hetekkel ezelőtt az egész darabot felvették nekik magyar hanggal, és arra tátognak. Messziről ez nem zavaró, viszont a közelben ülők szerint viccesen néztek ki a félreszinkronizált szájak. A magyar nyelvtudás hiánya csak egyszer észlelhető, amikor néhány percre előreszalad a koreográfia a beszédhez képest, de amint dalra fakadnak a járművek és az emberek, ez is helyreáll. A vonatoknak - a filmhez hasonlóan - a szemük-szájuk mozog, ide-oda gurulnak a színpadon, és néhányan még gőzt is eregetnek.
Rajtuk kívül van öt-hat valódi ember szereplő is, ők nyilvánvalóan mozgékonyabbak, mint a filmbéli műanyagfigurák: sőt nagyon sokat táncolnak és énekelnek is. A sztori tulajdonképp mindegy, mert a látványos színpadkép a kisebbeket biztosan végig leköti, a nagyobbak már másra figyelnek: a tízéves unokaöcsém szerint a legjobbak a dalok voltak, kilencéves öccsének Pofi, a bohóc játéka tetszett leginkább.
Kattintson a további képekért!
A lényeg egyébként az, hogy cirkusz érkezik Sodor szigetére, ami sok viszontagság árán a mozdonyok segítségével jut el a városba. Thomas, a beszélő és erkölcsileg kifogástalan, egy angol lordot is lepipáló gőzmozdony barátaival eközben mindenféle kalandba kerül, részben az események fordulatos alakulása, részben saját túlbuzgósága miatt. Thomas ugyanis egy igazi perfekcionista, a körülbelül másfél órás darab alatt végig azon izgul, hogy "igazán hasznos mozdony" tudjon lenni, és éppen a nagy igyekezete miatt nem jön ez mindig össze neki.
Vonatok a backstage-ben
Hiába vége az előadásnak, utána is mozognak a vonat szemei - győződünk meg néhány szerencsés felnőtt és gyerek társaságában a színfalak mögött. A szemek mozgását egy trükkös elektronika irányítja, a szájmozgás viszont mechanikus, a vezető mozgatja - magyarázza a backstage-ben Paul Tett színpadmester. A furgonnagyságú mozdonyok targoncaalapra épülnek, masiniszta vezeti őket, anyaguk üvegszál, arcuk latex, ezért a fotózkodásnál külön felhívják a szerencsés gyerekek figyelmét, hogy az arc érzékeny, megérintése tilos.
A három éve tartó angliai és világ körüli turnén a vonatokon kívül tizennégy ember utazik: nyolc szereplő és hat technikus. A csapat hétvégenként átlag négy előadást tart. És a legutóbbi karácsonyt sem tölthette a társulat Thomas-mentesen: Paul szerint a budapesti előadásra a szereplők az ünnepek alatt tanulták meg, hogy nagyjából minek mi lehet a magyar megfelelője.