Egy hely, ahol nincsenek szomszédok: megnyílt az új berlini Szimpla

A romkocsma elnevezésnek tökéletesen megfelelő romos-ipari környezetben nyílt meg szeptember közepén a három éve működő berlini Szimpla testvére, a Badehaus-Szimpla. Az új vállalkozás eggyel tovább lép: nemcsak vendéglátóipari egység akar lenni, hanem koncerthelyszín, a magyar és a közép-európai kortárs kultúra egyik közvetítője. Az [origo] a nyitás után néhány héttel a helyszínen tájékozódott arról, hogyan segített az új kultúrközpont létrejöttében a gazdasági válság, és hogy miért jó a szimplásoknak, ha nem sokan vesznek Traubit.

Az új berlini Szimpla teljes neve Badehaus Szimpla Musiksalon, azaz "Fürdőház Szimpla Zeneszalon". A Badehaus szó nem a budapesti fürdőkultúrára utal: az épületet hívták így, amely az egykori NDK egyik ipartelepén állt, és a szerelő-pályaudvar szolgálati zuhanyzójaként szolgált egészen annak bezárásáig. A fürdőházi funkcióra a berendezés is utal: a bejáratnál egy kibelezett fürdőkád áll, a falilámpákat csaptelepekkel és zuhanyrózsákkal applikálták össze, a pultot "fürödni tilos" tábla díszíti, a falakon fotók láthatók a békeidők pesti fürdőiről. Kiss Attila berlini Szimpla-főnök szerint az épületben az átalakítások előtt csak a falra szerelt zuhanyzók emlékeztettek a fürdőházi múltra.

A Badehaus Szimpla már a második Szimpla-intézmény Berlinben, az elsőt 2008-ban, pár utcával odébb, a Boxhagener Platzon nyitotta meg Kiss Attila, társaival. A pesti bölcsészkaron végzett Kiss a budapesti Szimpla-alapítók egyike, ezt a hangulatot akarta Berlinbe költözve magával vinni. A Boxhagener platzi és budapesti Szimplákhoz hasonlóan az új helyszínen is újragondolt berendezési tárgyakkal találkozik az ember, a 260 négyzetméteren magyaros motívumok is láthatók.

Az új Szimpla-fiók azt a berlini - és mostanában Budapesten is egyre gyakrabban előforduló - névadási hagyományt követi, amely egy szórakozóhelyet az épület korábbi funkciójáról nevez el. A Badehaus szó mellett a megszokott tipográfiával szereplő Szimpla név pedig mostanra - részben a budapesti útikönyveknek, részben a berlini szomszédnak köszönhetően - külföldön is jól csengő branddé vált. A szeptember közepén megnyílt Badehaus így nem a semmire telepedett rá: kezdetben a néhány utcával odébb található Szimpla törzsközönségére számítanak. Már csak azért is, mert a technóban utazó RAW-templom (a RAW a Reichsbahnausbesserungswerk szó rövidítése, ami körülbelül birodalmi vonatjavító üzemet jelent, a szerk.) és a hasonló profilú szomszédos klubok közönségére kevésbé tudnak építeni - magyarázza Kiss. A Szimplába ezzel szemben a környéken élők járnak, németek és nem németek vegyesen, a magyar koncerteken az itt élő magyarok is felbukkannak.

A 2008-as válságnak köszönheti létét

A színes graffitikkel és ötletes sufnituning megoldásokkal felhangolt környék valamikor vasúti terület volt. Szerelő-pályaudvarként működött, de az elmúlt fél évszázadban erre a célra már nem használták. Az elhagyott járműjavító épületeire a berlini fal leomlása után csaptak le a házfoglalók, berendezkedtek, majd bulizni kezdtek új otthonukban, ebből lett többek között az időközben legendássá vált RAW-Templom.

Fotó: Vincze Barbara [origo]

Kiss Attila a második berlini Szimplát nyitotta meg szeptember közepén (További fotók a helyszínről a képre klikkelve!)

A német vasúttársaság hét évvel ezelőtt adta el a területet egy izlandi befektető társaságnak. Az egész terület kis híján a lakópark-építési hullám áldozata lett, és úgy tűnt, hogy a dózerolást a civil tiltakozások, illetve Klaus Wowereit polgármester ellenző szava sem tudják megállítani - jött viszont 2008 októbere, és vele együtt az izlandi bankokat összeroppantó gazdasági válság. Ennek hatására a befektetők ugyan nem adták el a területet, de elálltak eredeti szándékuktól, és inkább hosszú távra kiadták az épületeket. Így járt az a ház is, ahol az újabb Szimpla nyílt. "Tavaly adtuk be rá a pályázatot, ami kilenc évre kellett, hogy szóljon. Amikor meg lehetett nézni az épületet, rajtunk kívül még úgy negyvenen voltak" - mondja Kiss Attila. Az utolsó körre végül csak hárman maradtak, a befutók a szimplások lettek. Májusban kezdtek el építkezni, és szeptember közepén Palya Beával nyitották meg az épületet. A nyitóbulin telt ház volt; a Badehausba 199 embert lehet beengedni, a koncertterembe kényelmesen száz-százötven ember fér be.

Fotó: Vincze Barbara [origo]

Az épület hangulata illeszkedik a pesti romkocsmák világába

"Nem sört, hanem belépőjegyet akarunk eladni"

A ház jelenleg csütörtök és vasárnap között üzemel, a mosdók egyelőre zárva vannak, mert még nincs kész a csatornacsatlakozás; a fűtés beindítása pedig arra vár, hogy találjanak valakit, aki tudja, hogyan kell beszerelni egy kazánt. A kezdeti szépségfoltok ellenére már több mint tucatnyi koncertet tartottak az épületben. A nyitáskor kiadott sajtóközleményben egyértelművé tették: a Badehaus a magyar és a közép-európai kortárs kultúra fontos helyszíne szeretne lenni. "Annyiban más az eddigi Szimplákhoz képest, hogy ez egy élőzenés hely. A Boxhagener Platzon, ami koncertezésre alapvetően alkalmatlan, elég jól működtek a koncertek, úgyhogy volt bennem egy vágy, hogy legyen egy kifejezetten erre alkalmas hely, ahol nincsenek szomszédok, és jó a technika. Ezért itt a koncerteken és nem a vendéglátáson van a fő hangsúly. Nem sört, hanem belépőjegyet akarunk eladni" - fogalmazta meg a fő missziót Kiss Attila, hozzátéve, hogy a színpadon filmeket is vetítenek, a nézőteret a Kazinczy utcai Szimplából hozott széksorokkal tudják mozizásra alkalmassá tenni.

Fotó: Vincze Barbara [origo]

Magyaros motívumok (Klikkeljen a képre!)

A problémás Traubi

Ha nem is ezen van a hangsúly, az itallapon is érezhető a magyar hatás: a másik berlini Szimplához hasonlóan magyar borok, pálinka és Traubi is kapható. Utóbbi valójában egy problémás ital, mivel rajtuk kívül Németországban más nem nagyon árul Traubit, így nagykereskedőtől nem tudják beszerezni. Ezért, ha kifogy a Traubi-készlet, egészen Magyarországig kell menniük érte. "Azért is adjuk drágán, két euróért, hogy ne nagyon vegyék. Ha elfogy, nem fog valaki csak azért azonnal autóba ülni, hogy hozzon Magyarországról tíz rekesz Traubit. Ezért néha előfordul, hogy nincs Traubi" - vázolja fel a speciális üzleti stratégiát Kiss.

Fotó: Vincze Barbara [origo]

Az itallapon van pálinka és magyar borok is (További képek a fotóra klikkelve!)

Hamarosan Vácon is

Noha a személyzet nagyobb része magyar - ami az üzemeltető szerint véletlen -, a koncertekre nemcsak magyar zenekarokat hívnak, hanem bárkit Kelet-Európából, aki tetszik nekik. És bár a berlini közönség meglehetősen fogékony rá, igyekeznek nem beállni a balkán popban utazók közé. Az elmúlt hetekben járt náluk egy szlovák experimentális zenekar, és a berlini Cseh Intézet lelkesedése miatt sok cseh zenekarra is számítanak; a hétvégén David Yengibarjan jön, egy hét múlva Kiss Erzsi, de a novemberi tervekben spanyol, francia, holland zenekarok is szerepelnek. Tematikus napokat is terveznek, csütörtökönként a dzsesszre koncentrálnak, de egyelőre még a hely megismertetésén dolgoznak. A Badehausra felfigyelt a német sajtó: szerepeltek német rádiókban, a Zitty és Tip nevű két legnagyobb berlini programújságban is, a Tip következő számában külön cikket szentel nekik.

A Badehaust részben hasonló csapat építette, mint a budapesti és a berlini Szimplákat, az arculatot közösen találták ki (fent a tízéves pesti Szimpláról tekinthető meg egy videó): "ezúttal sem designerrel és belsőépítésszel dolgoztunk - volt tapasztalatunk, nyitottunk már meg pár helyet" - mondja a munkálatokról Kiss Attila.

A Badehaus után valószínűleg nem áll meg a Szimpla-terjeszkedés: ahogy a Szimpla-alapítók hagyják el Budapestet, úgy nő a hálózat. Egyikük nemrég Vácra költözött, így szinte magától értetődő, hogy október közepén nyílik a Szimplavé névre hallgató helyi fiók.