Budapest tobzódik a lehetőségekben

A magyar designerek jók, csak egy bezárt dobozban ülnek. Az internet előbb-utóbb ingyenes lesz. A tejbárok és az óvodai rendszer a szocializmus helyesen átmentett vívmányai. Egyebek mellett ezekről beszélt Zuzanna Skalska lengyel származású, Hollandiában élő trendkutató és designtanácsadó az [origo]-nak. Szerinte a design azt is jelenti, hogy magad alakítod azt a várost, amelyben élsz, dolgozol és a szabadidődet töltöd. Budapestben pedig megvan a lehetőség, hogy egy új Berlin legyen. A Design Terminálon tartott másfél órás, telt házas előadása után töretlen lendülettel válaszolt kérdéseinkre.

Nem először jár Magyarországon, és az előadása előtt néhány napon át tanulmányozta a magyar design helyzetét. Mik az első benyomásai?

Feltűnt, hogy a magyar design - bármit is értsünk manapság design alatt - nagyon központosított, azaz minden Budapestre összpontosul. Ha tanulni akarsz, Budapestre kell jönnöd, ha jó munkát akarsz, Budapestre kell jönnöd. Az első benyomásom, hogy Budapest most tobzódik a lehetőségekben. Ezt már akkor megállapítottam, amikor lett néhány magyar tanítványom (Zuzanna Skalska az Eindhoveni Műszaki Egyetem ipari formatervező tanszékén tanít), akik tulajdonképpen a legjobb tanítványaim. Megvan bennük a tenniakarás, és azt is észrevették, hogy egy bezárt dobozban ülnek. És ez nemcsak a diákokon, hanem a tanárokon is múlik. A tanárok olyanok, mint a portások: ha nem nyitják ki az ajtót, a gyerekek nem jutnak friss levegőhöz. Három napot töltöttem a Magyar Formatervezési Díj zsűrijével, láttuk a végső termékeket, a diákok alkotásait, a termékötletek terveit és a grafikusok terveit. Nagyon jó munkák voltak, gyakran filozofikus mélységekig hatoltak. A másik rálátásom a magyar designra a holland nagykövetségen keresztül történt, amely belső használatra szánt remek összefoglalást készített a magyar design helyzetéről. A design és az arról kialakított tudás Hollandia exportterméke, és a két ország között jó kapcsolatot lehetne kialakítani ennek a tudásnak a cseréjével. A magyar kormánynak észre kell vennie, hogy a kreativitás és a design új lehetőségeket rejt az ország gazdasága számára. Viszont én azt látom, nincsenek tudatában annak, hogy micsoda ereje lehet az innovációnak a világ gazdasági térképén. És mivel a politikusok nem támogatják a folyamatot, ezért a friss, jó ötletek már a születésük pillanatában halálra vannak ítélve.

Említette, hogy Budapesten nagy kreatív mozgolódást tapasztalt, és ez más szakembereknek is fel szokott tűnni, akik mostanában Budapestre látogattak. Ugyanakkor Magyarországról teljesen eltűnt a háttéripar, amely megvalósítaná a fiatal iparművészek kiváló - és gyakran neves nemzetközi díjakkal jutalmazott - elképzeléseit. Ön mit hozna ki egy ilyen helyzetből?

Van egy város, amely bizonyos szempontból Budapest ikervárosa lehetne, mivel pontosan ugyanebben a cipőben jár: ez Berlin. Onnan is kivonult az ipar, nincsenek nagy cégek, ennek ellenére új kreatív központ, úgynevezett kultváros lett. Mert Berlin más irányba indult el. Amikor Budapesten vagyok, olyan érzésem van, hogy mindkettő "feel-good" nagyváros. És az ilyen feel-good nagyvárosok elsők között szorgalmazzák a városi kertészkedés terjesztését; ők alakítják át a posztindusztriális helyszíneket kreatív központokká; és felismerik, hogy a kreativitás és a design nem csupán arról szól, hogy újabb és újabb kézzelfogható tárgyat tervezünk. Hanem arról is, hogy új életminőséget hozunk létre. Vagy akár új szolgáltatásokat, merthogy ez is a design fogalmába tartozik. Az új design azt is jelenti, hogy magad alakítod azt a várost, amelyben élsz, dolgozol és a szabadidődet töltöd.

Az az érzésem, hogy Budapesten is ilyen dolgok történnek. Feltűnik például, hogy az emberek használják a körülöttünk lévő szabad tereket, hogy esténként összejönnek például éppen itt, a Design Terminál szomszédságában, és ezzel egy élő teret hoznak létre. Meggyőződésem, hogy az embereknek éppen ilyen életterekre van szükségük ahhoz, hogy minőségi életet tudjanak élni.

Mindezek alatt azt érti, hogy - Berlinhez hasonlóan - Budapestet is arra determinálják az adottságai, hogy az urbánus kultúrák felvirágoztatója legyen?

Pontosan. A másik dolog, amit megértettem, amikor megismertem Magyarország történelmét, hogy amikor az ország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, nagy ipari és szellemi központjai voltak. Mostanra pedig egy nagy mezőgazdasági terület maradt. Ez is fontos dolog, ha a designról beszélünk: rengeteg búzatermő terület és szőlő van itt, úgyhogy az alapok megvannak. Viszont pokoli nagy tervezői munka lesz ezeket összekapcsolni egy holisztikus hálózatban. Egy ilyen rendszerben mindennek megvan a maga speciális helye, a bornak, a helyben termelt élelmiszernek - és mindezeknek köszönhetően kialakul egy speciális életminőség. Bocsánat, tudom, hogy ez most kicsit magas, de el tudok itt képzelni egy pompeji világot, ahol a dolgok holisztikus hálózatban kapcsolódnak össze.

Helyesli a globalizációt vagy globalizációellenes?

A globalizáció akkora jelenség, hogy már nem is lehet látni. Az embereknek a mindennapokban valamilyen fókuszra van szükségük, és ez a fókusz most a lokális dolgokra irányul. A lokális dolgokkal ugyanakkor úgy kell foglalkozni, hogy közben legyen tudás a globális gazdaságról is, hiszen senki sincs egyedül, mindenki ennek a globális buboréknak a része.

Az iparművészetben, a kozmetikumok terén vagy az étkezés- és lakáskultúrában jelenleg oly divatos kézműves irányzatok visszatérését is a globalizációra adott válaszként értelmezi?

Persze! Hiszen elegünk van az uniformizált termékekből. És mert inkább érzelmi alapon szeretünk tárgyakat vásárolni, főleg a nők. Hogyan alakíthat ki bármivel is kapcsolatot az ember, ha minden tökéletesen egyforma? Azért van szükség a választékra, hogy választani tudjunk. Az egyik kicsi, a másik nagy, az egyik nevet rajtad, a másik komolyan vesz. Ha tudom, mit akarok vásárolni, örülök annak, ha az adott tárgyból is vannak különbözők. Ezért a kézműves termékek éppen a tökéletlenségükkel teszik lehetővé a női fogyasztó számára, hogy válogasson köztük, míg meg nem találja a neki leginkább tetszőt.

Munkájának fontos része a jövő. El tud képzelni egy internet utáni kort?

Nem tudok. Az biztos, hogy az internet előbb-utóbb ingyenes lesz - a levegőhöz és a vízhez hasonlóan -, és az alapszükségleteink közé fog tartozni. Minden össze lesz kötve az internettel - ahogy például néhány konyhai eszköz már most össze van. Úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy most a villanyáram működik.

Folyamatosan úton van, havonta legalább két szakmai és kereskedelmi vásáron vesz részt. Előadásán az egyik legfontosabb elveként említette a tudatos észlelés fontosságát. Feltételezem, hogy gyorsan feltűnik önnek, ha egy új trend vagy ötlet felbukkan a piacon; vagy éppen a rengeteg impulzus nehezíti meg, hogy kiszúrja ezeket?

Észreveszem az új trendeket, hiszen ez a munkám. Ugyanakkor az a paradoxon is igaz, hogy minél többet tud az ember, annál inkább tudatában van annak, hogy nem tud semmit sem. Az agyam szerencsére folyamatosan filterez, és gyorsan kiszűri az újdonságokat. Ezek a vásárok pedig azért jók, mert itt kerül az ember legközelebb hozzájuk.

Mit lát, milyen gyorsan érik el a nemzetközi trendek Kelet-Közép-Európát? Késésben vagyunk?

Nem késésről van itt szó, sokkal inkább a megvalósításról. Az pedig attól függ, hogy az adott ország milyen utat választ a dolgok kivitelezésére. Mert ha mondjuk New Yorkban felbukkan egy új trend, nem lehet egy egyszerű copy-paste-tel áthozni Budapestre. Ki kell alakítani a helyi adaptációt. A siker abban rejlik, hogy illesztjük az adott trendet a helyi viszonyokhoz. Emiatt is lehet olyan veszélyes a globalizáció.

Mond néhány szocialista designelemet, amely a mai napig sikeres tudott maradni, vagy amelyet a régió sikeresen adaptált a jelenbe?

A tejbárok vagy az óvodai rendszer. Az úgynevezett szocializmusban nem voltunk kapitalisták, de valahogyan mégiscsak képesek voltunk arra, hogy élvezzük az életet. Létezetett az a bizonyos állami gondoskodás, ami miatt mindenki el tudott menni színházba, moziba vagy a vidámparkba; eközben máshol sok pénzt kellett fizetni mondjuk egy színházjegyért vagy az állatkertért, mert utóbbi például magánkézben volt.

A másik - és ezt jó lenne megőrizni -, hogy még mindig sok az olyan terület a városainkban, amely nincs megtervezve. Olyan területekre gondolok, amelyek nem rendezettek, nincsenek élükre állítva, vagy ahonnan kivonult az ipar, és visszahódította a természet. Nyugat-Európában már nincsenek olyan életterek, ahol nincs minden négyzetméter kialakítva, nekünk viszont az előző rendszer maradványaként még vannak ilyen területeink, és jól érezzük bennük magunkat.

Van egy 360 inspiration című blogja, ahol olyan jelenségekről és újításokról számol be, amelyeket inspirálónak talál. Mostanában mi volt erős hatással önre?

Minden, de ha választani kell egy témát, akkor a repülőterek. Nem értem például, hogyan lehet az, hogy a nagy légitársaságok válságban vannak, miközben nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy üres helyet láttam volna egy gépen. Az utolsó székig minden gép tömve van, még a fapadosok is. De ami az egészben leginkább izgat, az a repülőgépekben kívül és belül megjelenő új anyagok.

Zuzanna Skalska a Design Világnapja alkalmából tartott előadást Budapesten pénteken, legközelebb az őszi Design Hétre érkezik Magyarországra, amikor egy újabb előadást tart.