A basszus különböző formái. Flux Pavilion a Szigeten

A dubstep rövid idő alatt eljutott a főműsoridős táncoltatásig. Flux Pavilion elkerülte azokat a csapdákat, amikbe Skrillex beleesik.

A dubstep útja London eldugott klubjaiból Amerika legnagyobb fesztváljaiig viszonylag jól ismert történet már, mi is alaposan foglalkoztunk a jelenséggel. Ha valakinek mégis túl távolinak tűnt eddig mindez, elég ha csak egy pillantást vet a műfaj pályafutására a Szigeten. Öt évvel ezelőtt még szolid közönség előtt, egy ma már nem is létező helyszínen (Medúza) mutatkozott be a dubstep, 2012-ben viszont a fesztivál egyik legnagyobb helyszíne, az Aréna szombati főműsoridejét töltik ki dubstep dj-k, természetesen irtózatos tömegeknek játszva. A legszembetűnőbb változás egyébként talán nem is a közönség méretének felduzzadása, hanem sokkal inkább az, hogy pár évvel ezelőtt még el kellett magyarázni egy kritikában, hogy pontosan mi is a dubstep - hogy hangzik, hogy működik stb. -, míg ez manapság már szinte föl sem merül. A műfaj lassan ugyanolyan magától értetődő része a könnyűzenei palettának, mint mondjuk a hiphop, vagy a más napokon ugyanitt, ugyanebben a műsorsávban megszólaló, szokásos butácska house és trance.

A kép nem a Szigeten készült

Borgore fellépéséről sajnos lemaradtunk, de Flux Pavilion szettje alapján azért nagyjából képet kaphattunk arról, hogyan is néz ki manapság a monumentális körítés mellett előadott dubstep. A jó hír az, hogy a szombati fellépés után úgy tűnik, vannak még a műfajnak tartalékai. Először is, a Flux Pavilion néven alkotó és egyébként roppant sikeres angol Joshua Steele ügyesen mellőzte az elsősorban Skrillex által erőltetett sípoló, csipogó hangzást, ami néha olyan kellemetlenné tette előbbi soproni fellépését. Steele nem ezekkel kontrasztban építette fel a műfaji sajátosságként gyakran berobbanó basszusok hatásosságát, hanem nagyobb figyelmet szentelt a basszus különböző formáinak. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy sokszor kilépett a szigorú értelemben vett dubstep (vagy ha úgy tetszik: brostep) keretei közül és olyan egyéb basszusintenzív műfajokhoz nyúlt, mint a déli hiphop döngölését a végletekig fokozó, mostanában egyébként kifejezetten menőnek számító trap. Ez a viszonylag széles műfaji merítés pedig nagyon hatásos formát öltött Flux Pavilion szettjében. Míg Skrillex a Volton arra alapozta a fellépését, hogy a slágerek majd úgyis elviszik a bulit, addig Flux Pavilion egy okosan összeállított, feszes és szórakoztató szettel állt elő, amivel egészen ügyesen kerülte el az olcsó hatásvadászatot és ezzel meglepően emlékezetessé tette a szombat éjjelt az Arénában. B+