Mint a csökönyös szamár - a Heaven Street Seven a Quartnak

Négy év után jelentet meg új albumot a Heaven Street Seven, Felkeltem a reggelt címmel, melyet péntek este mutat be az együttes az Akvárium Klubban. Szűcs Krisztián énekessel arról beszélgettünk, miért lett elege magukból, miért több a lemezen az elektronika és hogy mit gondol a Szilvafácska című számról.

Amikor két éve beszélgettünk az együttes tizenötödik születésnapja alkalmából, utaltatok rá, hogy könnyen lehet, hogy nem csináltok több rendes albumot. Aztán most mégis itt van.

Nyilván sok minden változik egy zenekarban, és most azt hozta a sors, hogy összeállt ez az anyag, és úgy éreztük, lehet azon vitatkozni, hogy van-e értelme lemezt megjelentetni vagy nincs, de ennek most egy klasszikus értelemben vett lemezformátumban is meg kell jelennie. Volt olyan elképzelés is, hogy ez a lemez két részből áll, és ezért két EP formátumban jelenjen meg, de végül ezt elvetettük. Lehet, hogy csak öregszünk, és már megszoktuk ezt a formátumot.

Viszont jó hosszú idő, négy év is eltelt a legutóbbi lemezetek, a Jazz óta.

Volt már máskor is jó hároméves hiátus, másrészt meg a zenekar végig működött ez alatt a négy év alatt is, megjelent a válogatáslemezünk, azon is voltak új dalok, meg tavaly is kiadtunk egy háromszámos EP-t, szóval csináltuk mi a dolgunkat. Nem volt ennek különösebb oka, így alakult, és a tizenöt éves születésnap miatt is tolódott ez a dolog. Annak örülök, hogy ez a lemez úgy készült, hogy otthon a kis ketyerén születtek a dalok, és utána építgettük fel őket közösen, míg korábban a próbaterembe vittem az ötleteket, és ott alakult ki valami. Ez utóbbinak az volt a hátránya, hogy sokszor csak addigra derült ki, hogy mit kéne máshogy csinálni, mire felvettük a dalt és már késő volt. Ezt a hibafaktort szerintem most nagy százalékban sikerült kiküszöbölni.

Az új lemezen van több szám is, ahol háttérbe szorulnak a gitárok, és inkább a billentyűsök viszik a prímet. Ez kinek az ötlete volt?

Az tény, hogy Jappán, a billentyűsünk ezekben a számokban minden eddiginél lényegesebb szerepet kapott. De nekem is voltak ilyen kanyarjaim, amikor Neo- vagy Yonderboi-számokban énekeltem, és ott sem csak annyi volt a szerepem, hogy ráénekeljek az alapokra. De ez nem úgy történt, hogy hirtelen kitaláltuk, hogy most váltani akarunk elektronikára, hanem a legegyszerűbb dalformátumból kiindulva azok a számok ezt követelték meg. Másrészt nekem abból a hozzáállásból, hogy mindent a gitár köré építünk, egy kicsit elegem lett. Sőt ha úgy tetszik, saját magunkból is elegem lett kicsit. De természetesen nem bújtunk ki a bőrünkből, nem is hasonultunk meg, szervesen sikerült beépíteni a zenénkbe ezeket az elemeket. Egyébként meg igaz, hogy a lemez második felében kevesebb gitár van, viszont sokkal hangsúlyosabb, mint korábban.

Említetted az egyéb előadókkal közös munkáidat, ilyenekből nem várható több?

Megpróbáltam kicsit leépíteni ezeket a dolgokat, úgyhogy jelenleg a HS7-en kívül csak a Budapest Bár van, mint side-project.

A Budapest Bárban mindennel tudsz azonosulni? Most konkrétan a Szilvafácska című számra gondolok.

Szerintem hangsúly kérdése minden. Arról a pálinkás számról nyilván mindenkinek van véleménye. Ha azzal volt gond, akkor az nem feltétlenül az, hogy elkészült, hanem az, hogy ez lett az előtérbe helyezve. Tudnék még másik dalokat mondani, amik legalább akkora felhördülést váltottak volna ki, ha készül hozzájuk klip. Nyilván vannak a Budapest Bárnak olyan részei is, amik nekem nem feltétlenül tetszenek, de ettől még az egészet vállalhatónak tartom.

Mennyire érintenek benneteket a magyar koncertéletet, klubéletet sújtó problémák?

Tizenöt éve pontosan ugyanezek a problémák voltak, hogy bezárnak a klubok és minden egyre rosszabb. Most tényleg úgy tűnik, hogy az embereknek nem nagyon van pénzük arra, hogy koncertre járjanak havonta egynél többször. Nyilván igyekszünk nem csinálni olyasmit, amin bukhatnánk, de nem akarunk ezzel foglalkozni folyton, mert olyanok leszünk, mint a megkeseredett nyugdíjasok.

Rád inkább a személyesebb dalszövegek jellemzők, de gondoltál-e arra, hogy ezen változtass mostanában?

Az előző lemezünkkel nekem pont az a fő problémám, hogy a szövegekben próbáltam kicsit "közéleti" témákat erőltetni. Márpedig én igazából nem az a típusú énekes vagyok, akinek ez jól áll, úgyhogy lehet, hogy az új lemez szövegeiben ez valamennyire jelen van, de én most nem törekedtem rá.

Vannak zenészek, akik a te korodban már átlátogatnak más területekre is, legyen ez irodalom, film vagy bármi más. Neked nincsenek ilyen ambícióid?

Volt már példa arra, hogy fordítottam vagy próbáltam írogatni dolgokat, de nem nagyon foglalkoztatott ez. Talán ha lesz egyszer három-négy unalmas hónapom, akkor lehet, hogy fog, de most egyelőre örülök annak, ami van. Az biztos, hogy képzőművész nem leszek. [nevet]

Volt olyan zene az elmúlt egy-két évben, ami különösen nagy hatással volt rád?

Hát olyan lemezt nem tudnék mondani, ami mondjuk olyan hatással volt rám, mint 2002-ben az első Interpol-lemez volt. Általánosságban viszont több hatás ér, tehát van a fejemben valami hangszerelési dolog, amit biztosan hallottam valahol, de fogalmam sincs, kinek a száma volt. A múltkor megkértek, hogy ajánljak valami lemezt, ami az elmúlt pár hónapban jelent meg, és nekem nagyon tetszik, végül iszonyatos szenvedések árán írtam az új Grizzly Bear-lemezről. Az ilyen együtteseknél azt látom, hogy ők egy bizonyos világot járnak be jól, de ezzel kicsit csapdába is esnek, mert beszorulnak oda. A másik oldalon meg ott van az, hogy minden mindennel összekeveredik, mindenről kitalálták már, hogy ez éppen a menő, és egyre nehezebben értelmezhetők a dolgok. Persze biztos vannak jó lemezek így is, csak nem jutnak eszembe - bár ha akkora hatással lennének rám, eszembe jutnának. Tavaly például voltam egy hónapot Kínában, és akkor a legutóbbi MGMT-lemezt hallgattam, ami szintén nem tökéletes, de azt szeretem.

Hallottad az első Kispál és a Borz-lemezből készült tribute lemezt?

Pár számot hallottam róla, szóval kiforrott véleményt nem tudok mondani róla. Az viszont érdekes, hogy ezek a típusú zenekarok, amelyek dominálnak ezen a lemezen, ezek közül sok olyan van, amelyek öt-tíz évvel ezelőtt még úgy gondolták, hogy nekik a Kispál és a Borzhoz semmi közük, szóval van itt egy furcsa átfordulás. De tök jó a kezdeményezés, mert a Naphoz Holddal tényleg az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb lemeze.

Ha neked kéne összeállítanod egy hasonló jellegű feldolgozáslemezt, akkor melyik magyar albumot választanád?

Nekem az a bajom általában a feldolgozásokkal, hogy ha az eredeti tényleg tökéletesen sikerült, akkor azt minek feldolgozni. Inkább azok a feldolgozások működnek szerintem, amiknél az eredeti egy tök jó ötleten alapul, amit nem sikerült tökéletesen kibontakoztatni. De ha már kellene, akkor egy KFT-lemezt választanék, mondjuk az első lemez lenne, a Macska az úton. De jobb lenne inkább egy KFT bestof.

A Heaven Street Sevennek mely lemeze szerinted a legmeghatározóbb?

Ez nehéz kérdés, én biztos nem tudom megállapítani. Az biztos, hogy általában úgy szokás tartani, hogy a két legfontosabb lemezünk a Cukor és a Tudom, hogy szeretsz titokban, illetve még talán az angol időszakból a Budapest Dolls. Utólag úgy vagyok a korábbi lemezeinkkel, hogy nagyon szívesen remake-elném őket, beleértve néha a szövegeket is, szóval biztos sose fog erre sor kerülni. De tény, hogy ez a három lemez az, amin a legkevesebbet alakítanék utólag.

Hová helyeznéd el a már említett előző lemezt, a Jazzt?

Szerintem az egy tipikusan olyan lemez, amin vannak tök jó számok, és vannak félig végigvitt, tök jó elképzelések. Ez a szövegekre és a hangszerelésre egyaránt érvényes, kicsit kapkodós volt, és túl lett gondolkodva és görcsölve. Ezzel szemben a mostani sokkal nyugodtabban ment, persze itt is volt olyan, hogy az utolsó pillanatban hangszereltük újra az egyik számot, de ebben nem érzem azt a felesleges idegeskedést. De majd meglátjuk.

És szerinted a Heaven Street Sevenre hogyan fognak emlékezni a jövőben?

Hát ez elég meredek kérdés. Talán úgy, hogy próbáltuk mindentől függetleníteni magunkat, ami elsőre nem látszik, mert a zenekarokat mindig beskatulyázzák valahová. Olyanok vagyunk, mint egy csökönyös szamár, és csak megyünk előre, azt csinálva, amit szeretünk. Lehetne jobban erőlködni, de mi ilyenek vagyunk.