Minden lépésedet figyelni fogom

Harminc évvel ezelőtt a Police Every Breath You Take című száma vezette a brit slágerlistát, hogy aztán az egész világot meghódítsa. A dal nemcsak az együttes legnagyobb sikere, de egyben a nyolcvanas évek legtöbbet játszott száma, mellesleg minden idők egyik legfélreértelmezettebb slágere.

Egy pofon, és vége

Bár a hetvenes évek végén az új hullámmal és a punkkal volt tele a zenei sajtó, az irányzat sokáig kevés igazi világsztárt termelt ki. Az amerikai new wave zenekarok közül egyedül a Blondie tudott a legnagyobbakkal összemérhető sikereket elérni, a brit színtérről pedig a kicsit kívülállónak számító Police tett szert komoly nemzetközi hírnévre az új évtized elejére. Sting, Andy Summers és Stewart Copeland nemcsak jobb zenész volt, mint a riválisok, hanem rendkívül nyitottan állt minden létező zenei stílushoz, és persze Sting személyében volt egy elsőrangú dalszerzőjük is. Így 1981-re a Police már mindenütt az egyik legnépszerűbb új zenekarnak számított, de még adós volt egy igazán elismert albummal, illetve egy igazi világslágerrel.

Forrás: AFP

Szó se róla, volt az együttesnek sok-sok sikerdala addig is, közülük a Roxanne emelkedett ki, de hát az mégis egy prostituáltról szólt, a rádió nem is mindenhol játszotta. Ezen az áldatlan állapoton változtatott aztán a két évvel később megjelenő ötödik album, a Synchronicity, és az azon hallható Every Breath You Take. Ám mindennek ára volt: a tagok egyre kevésbé bírták a maguk diktálta feszített tempót, melynek nemcsak a magánéletük látta kárát, hanem egymást is egyre kevésbé bírták elviselni, és végül ez lett az utolsó lemezük. Sting és a dobos Copeland a Synchronicity felvételei idején már alig voltak beszélő viszonyban, és a producer, Hugh Padgham visszaemlékezései szerint nem volt ritka a stúdióban a verekedés sem. (Igaz, ezt később a tagok cáfolták: Summers szerint ha egy pofon is elcsattant volna, azonnal vége az együttesnek.) Az Every Breath You Take esetében különösen sok vita volt, melyben egyik fél sem akart engedni, de végül a szerző, Sting álláspontja győzött, akinek személyesen is sokat jelentett ez a dal.

Világsláger tíz perc alatt

A zenész azóta is csak úgy beszél arról az időszakról, mint pokoljárásról. Sting még 1976-ban vette feleségül a nála három évvel idősebb, északír színésznőt, Frances Tomeltyt, aki akkor már terhes volt az első gyerekükkel, Joe-val. A házasság azonban ráment a Police és azon belül Sting sikereire: a rengeteget turnézó zenész alig látta a családját, és a növekvő hírnévvel járó csábításoknak sem mindig tudott ellenállni. '81-ben viszonyt kezdett Frances mellettük lakó barátnőjével, Trudie Stylerrel, egy évvel később pedig elvált - miután megszületett a második gyerekük Francesszel. Sting a mai napig nem beszél erről az időszakról (memoárjában is egy mondattal elintézi), akárcsak Trudie: "Egyikünk sem büszke rá, ami történt, de egyszerűen megtörtént" - mondta egyszer a Guardiannek.

Sting ebben az állapotban utazik Jamaicába, és ott írja meg az Every Breath You Take-et, méghozzá ugyanannál az íróasztalnál, ahol korábban Ian Fleming a James Bond-könyveket. "Felébredtem az éjszaka közepén, odaültem a zongorához, az akkordok és a szöveg is jöttek maguktól, tíz perc volt az egész. Megírtam a dalt, visszafeküdtem aludni" - illusztrálta Sting a Musician nevű újságnak, milyen könnyű világslágert írni. Igaz, ehhez poklokon is át kellett gázolni, a házassága felbomlása idején: "Fogalmam sincs, milyen egyéb módon tudtam volna megbirkózni ezzel a kudarcérzettel. Egyszerűen nem tudom, hogy azok az emberek, akik nem írnak dalokat, hogyan dolgozzák fel az ilyesmit" - mondta később egy másik interjúban. Neki mindenesetre sikerült, a dal elkészült, és már csak fel kellett venni.

Millió ilyen számot írtak már

Ám a felvétel nem ment egyszerűen. Sting egy Hammond orgonán kísérte magát a demofelvételen, melyen még egy kicsit soulos hatású dal benyomását keltette, és mondani sem kell, hogy az általunk ismert verzió gyökeresen eltérő lett. Sting és Summers is tudták, hogy ennek a dalnak az egyszerűségében rejlik az ereje, és nem szabad elterelni a figyelmet az énekről. Copeland viszont szeretett volna ebbe is valami reggae-s, a Police-ra jellemző ritmust, de Sting végül keresztülvitte az akaratát, és a dobos sok vita és ordítozás után félreállt az útból (vagy ahogy Summers fogalmazott, Copelandnek fel kell adnia valamit az egójából). Miután sikerült lecsupaszítani a dalt csak basszusra és dobra, Sting végül engedett annyit a diktatúrából, hogy rábízza Summersre a gitártémát. Ő a Robert Frippel közös lemezére készült éppen, ám egy Bartók Béla inspirálta riffről beugrott neki, hogy az pont passzol az Every Breath You Take-hez, csak kicsit le kellett lassítani a tempóját. ("Andy megírta a gitártémát, és hirtelen egy Police-dal lett belőle" - mondta Sting.)

Ezek után Summers a stúdióban rögtön az elsőre feljátszotta a teljes gitártémát, és akkor már tudták, hogy valami különleges született. Pedig maga a dal egyáltalán nem az, még Sting szerint sem: "Ez egy teljesen átlagos dal. Ha a dúr akkordot a neki megfelelő moll hangnem akkordja követi, akkor nem vagy eredeti. Millió ilyen számot írtak már" - mondta a Rolling Stone-nak egyszer, hozzátéve, hogy a dal attól különleges, hogy a Police játssza. Stewart Copeland az egyetlen, akinek más volt a véleménye: "Szerintem ez Sting legjobb dala a legrosszabb hangszereléssel. Egy kihagyott lehetőség, még úgy is, hogy a legsikeresebb számunk lett, és valahányszor hallom, az jut eszembe, hogy mekkora seggfejek voltunk" - mondta még 2000-ben.

Utálatos egy szám

"Hát, sok szerencsét!" - mondta viccesen Sting, mit gondol azokról a házaspárokról, akik ezt a slágert játszották az esküvőjükön. Az Every Breath You Take ugyanis minden, csak nem egy szép és romantikus dal, noha olyannak hangzik. "Ez egy kifejezetten baljóslatú dal, csak nagyon csábítóan van felöltöztetve" - mondta róla két évvel később az NME-nek. Az énekes eleinte tagadta, hogy a dal a saját, épp véget érő házasságára utalna, de nem sokáig tudta hülyíteni a világot, és ma már egyértelműnek tűnik, hogy egy válófélben lévő, elkeseredett férfi dala ez, aki kvázi fenyegeti a nőt azzal, hogy minden egyes lépését figyelni fogja. És valóban, ha tényleg odafigyelünk a szövegre ("minden esküdet, amit megszegsz, minden mosolyod, amit színlelsz, figyelni fogom..."), már eloszlik az idill, amit az érzelmes dallam okoz. Mégis, milliókat sikerült megtévesztenie.

Sting szerint emellett a kettőség mellett az is szerepet játszott a dal amerikai sikerében, hogy a Reagan-korszakot testesíti meg az, hogy "ez a védelmező figura figyel téged. Mint A csillagok háborújá-ban, megfigyelünk, de védünk is." Lehet, hogy így van, ám az már kicsit furcsa, hogy Sting egyszer azt is mondta, ez a dal a viszonzatlan szerelemről szól. Itt ugyanis ő volt az, aki egy másik nővel kezdett viszonyt, akkor meg mit sajnáltatja magát? Ez lehet, hogy már sosem fog pontosan kiderülni, mindenesetre érdekes, mit gondol erről egykori felesége: "Utálatos egy dal" - mondta Frances Tomelty a Daily Telegraphnak. "Ha valaki tényleg ezt csinálja, azt elkapják stalkolásért. Minden lélegzeted figyelik - jaj, rettenetes érzés! Ez egy éjszakai, részeg, sírós dal, egy garzonlakásba való. Ha nekem írták volna, azt kívánnám, hogy bárcsak ne így legyen." Igaz, Tomelty ezt még 1999-ben mondta, évekkel a Facebook előtt. Aki ma hallja ezt a szöveget, annak már nem olyan nehéz azonosulnia a szerzővel. Nem is beszélve a YouTube kommentelőiről, akik már a National Securitiy Agency (az amerikaiak nemzetbiztonságért felelős szerve) himnuszának javasolják a dalt.

Nem is Puff Daddy írta?

A Godley & Creme kliprendező páros egyszerű, de hatásos, fekete-fehér klipjével megtámogatott Every Breath You Take félelmetesen nagy sláger lett: négy hétig vezette a brit listát, nyolc hétig az amerikait. Utóbbi országban valamire tényleg sikerült rátapintania, hiszen nincs dal, amit ilyen sokszor játszottak volna az amerikai rádiók: 2007-ben lépte túl a dal a kilencmillió rádiós és tévés lejátszást az országban, és azóta is eltelt hat év. Becslések szerint Sting a vagyona huszonöt-harminc százalékát ennek a dalnak a jogdíjaiból szerezte, és még ma is több száz fontot kap naponta, csak a rádiós játszások után. Nemcsak a nyolcvanas évek, hanem minden idők egyik legnépszerűbb dala lett, és hozzájárult ahhoz, hogy Sting később a legnagyobb világsztárok közé emelkedjen. Az Every Breath You Take segítségével a Synchronicity lemez is nagyon jól fogyott, Amerikában pont Michael Jackson Thrillerjét taszította le a lista éléről.

A Police 2007-ben Forrás: AFP/Getty Images/Ethan Miller

Az újabb nemzedék is nagyon jól ismeri ezt a dalt, de ebben nagy szerepet játszott Puff Daddy is, aki Notorious B.I.G. halálára írt belőle egy mindent letaroló giccsszámot I'll Be Missing You címmel. Stingnek nem volt kifogása a feldolgozás ellen, egy MTV díjkiosztón el is énekelte a rapperekkel, és viccesnek tartja, hogy vannak, akik azt hiszik, azt a dalt Puff Daddy írta. A 2007-ben bő húsz év után újra összeálló Police-nak viszont nem volt szüksége Puff Daddyre ahhoz, hogy minden idők egyik legtöbb bevételt hozó turnéja legyen belőle. Ezen az Every Breath You Take-et a második ráadás végén játszották, és addigra talán már Copeland is megbékélt vele.